Hogy reagálnátok az alábbiak hallatán?
Huszonéves fiatal nő vagyok, a párommal élek, szerencsére már függetlenül a szülőktől. A hétvégére hazajöttünk meglátogatni a szüleimet (messze lakunk innen, de ezek szerint nem eléggé...), ma reggel hallottam a következőket. Tegnap anyám találkozott keresztanyámmal és ahogy szokásuk, én is szóba kerültem. Annyit hallottam a szüleimtől, hogy apám mondta, hogy milyen szemetek a keresztszüleim, amiért munkanélküli vagyok egy ideje és az amúgy milliárdos vállalkozásukban nem ajánlottak még soha állást (mikor itthon éltem, akkor sem), pedig még szakmabeli is lennék. Erre azt mondta anyám, hogy neki mindig is nyilvánvaló volt, hogy keresztanyám nem bír engem, mivel tegnap is azt mondta neki (nem ismerem az előzményeit), hogy bármikor választania kellene köztem és a testvérem között, a testvérem bármilyen hibája és zűrje ellenére (13 éves kora óta züllik, 16 évesen elkapták drogkereskedelemért, eladta a szüleim értékes tárgyait drogért cserébe, 18 évesen terhes lett egy 20 évvel idősebb férfitól, most 70-80%-ban a szüleim nevelik a gyereket), minden ellenére bármikor a testvéremet választaná helyettem. Azt mondta, én olyan vagyok, mint egy szúrós pokróc, olyan a természetem. Erre anyám egyetértését fejezte ki, mondván, nem hiába sosem tudtam érvényesülni, ez az oka. Erre apám mondott valamit, de csak a hangsúlyt hallottam ki, szerintem egyetértett.
Azt érdemes tudni, hogy diplomás vagyok, a párommal saját vállalkozáson dolgozunk egy ideje, sajnos az én karrierem tényleg nem indult be, valószínűleg szakmát kell váltanom a jövőben. Eddig diplomával külföldön dolgoztam vendéglátásban, de fizikailag nem bírtam és ott kellett hagynom, azóta nem találok másik - nem ennyire erős fizikai igénybevételt igénylő - munkát. 1 évig külföldön éltem a párommal, aki azóta - állítása szerint mindent az én terveimnek és támogatásomnak köszönhetően - szép karriert épített ki, nagyon jól keres. Én is ki akarom tanulni az ő szakmáját és közös vállalkozást indítani, a gond, hogy eddig az önsajnálatban úsztam és valahogy teljesen belefáradtam mindenbe (nem tett jót, hogy diplomával külföldön kellett wc-t sikálnom minden napi főnöki megaláztatások közepette).
Mindenesetre nem hiszem, hogy akkora szörnyeteg lennék, hogy ezt kelljen rám mondani. Keresztanyámat mindig is tiszteltem, keresztapám szinte a második apám volt (ő nem volt jelen ebben a történetben), borzasztóan esett, amit hallottam. Hogy a saját anyám még helyeselt az elmondottakra, az főleg. Nem szóltam anyámnak, hogy mindent hallottam, de ezek után nem tervezek nagyon jópofizni vele. Mindig is a húgommal kivételezett, de hogy ilyeneket mondanak a hátam mögött, ez sok.
A párom mellettem áll, szerinte ők a rosszindulatúak és bennük van a hiba. De én összezavarodtam, kicsit úgy érzem, már senki nincs mellettem, mivel a párom családjával is viharos a kapcsolatom (nem nyíltan, de pl az apja folyton beszólogat nekem, szerintem utál engem és az anyja is csak azért tűr meg, mert tudja, hogy kénytelen). Hozzáteszem, náluk is érzem azt, hogy a tágabb család (akikkel évente 1x találkozom, akkor is próbálok kedves és pozitív lenni), ők is furcsán néznek rám, szerintem a párom apja nekik is telebeszélte a fejüket, ahogy anyám keresztanyámét gyerekkorunkban (mindig engem szidott neki, a húgomat meg istenítette). Nem értem, én mindenkivel normálisan viselkedem, nem szólok be, nem bunkózom, segítek, ha tudok, mégis ezt kapom. Ilyen kemény mérlegre állításokat a keresztanyámtól meg anyámtól és folytonos kritikát, beszólogatást az apósjelölttől.
Ti ezek után tartanátok a kapcsolatot ezekkel az emberekkel? Érthető, ha ezek után nem vagyok rájuk kiváncsi?
Érthető , ha nem vagy rajuk kivancsi. 2 lehetoseged van. Azt csak te tudod, h neked nelyiket kellene valasztanod.
1. Szembesited anyad, h mindent hallottal. Tiszta vizet ontetek a poharba. Egy oszinte, konstruktív beszélgetésből sokat tanulhatsz es bekulest, kozeledest eredmenyez a szuleiddel
2. Ha vmelyikotok a fentiekre nem kepes, pl mindent tagadna anyud v te lennél keptelen eloallni ezzel, akkor ne tartsd a kapcsolatot. anyukad un mergezo szulo.egyszer azert vegy, erot magadon, mondd el, h miert van eleged
Kedves valaszolok, nehez am, ha vkit a sajat szulei nem szeretik. mindenkinek van hibaja. A kerdezo nekem nem tunik olyan sz.r alaknak, h megérdemelje, h anyjaban egy csepp egyutterzes, szeretet ne legyen iranta. Anyakent mondom, h aki ennyiert elfordul a sajat veretol, azzal baj van
Röviden: távol kell költözni, ezeken a problémákon, csak a távolság segít. Sok esetben költöznek fiatal házasok a lány szüleihez közel, mert hogy milyen jó lesz, aztán megromlik a viszony pl. a férj és az anyós között és kész is a baj egy életre. Kell a távolság!
Szerintem jó viszony esetén is egészséges, egy bizonyos fizikai távolság a rokon családok között. Ez alól lehet kivétel, ha a Nagyszülők, Dédszülők együtt élnek a gyerekeikkel, unokáikkal, de ehhez olyan családcentrikus, szerető "légkör" kell és felvetődik a kérdés, hogy több gyerek esetén melyik gyerekkel élnek együtt? Ezekben a családokban a Nagy és Dédszülők foglalkoznak az unokákkal, segítenek a gyerekeiknek és az unokák is rajongva szeretik a Nagyszüleiket, Dédszüleiket. Ismerek ilyet, de kevés hasonló család van, mert ez még a régi, 19. sz. végi, 20. sz. eleji "családmodell". Azt veszem észre, hogy a mai világ sok esetben nem alkalmas erre, mert túl hamar kiégeti az embereket, "elhasználja" őket.
Pl. nekem nagyon jó a kapcsolatom a testvéremmel, de nem lenne jó napi szinten házszomszédnak lenni az ő családjával, vagy egy lépcsőházban, utcában élni.
Miért?
Azért, mert az ő házastársa és a házastárs családja, rokonsága számomra már "idegen". Csak a testvére házastársa rokonom, de én nem vele, hanem a testvéremmel kommunikálok elsősorban.
Távolság, távolság, költözés... Ha megvan a kellő távolság, nem kell majd senkit elutasítani (nem kell kapcsolatot megszakítani), egyszerűen kevesebbet fognak egymással foglalkozni a rokonok.
Minden családba vannak hasonló mértékű zűrök, igaz mindenhol más. A helyzetre annyit, hogy ne sokat törődj velük. Teljesen nem szakítanám meg a kapcsolatot velük, mert mégis a szülők.
Gondolj bele, nem lehet, hogy igazuk van-e valamennyire abban, hogy "nehéz természet" vagy, csak ezt nem veszed észre?
(rokonságunkban van ilyen ember)
Ha pedig nem igy van, mutasd meg nekik, hogy nincs igazuk és ne azzal hogy megszakitod velük a kapcsolatot
"Anyám pl egy rendkívül jólelkű, odaadó ember, soha nem bántana senkit, mégis egy rémálom vele huzamosabb ideig együtt élni."
Tudnál nekem erről mesélni, mik azok, amik miatt édesanyád annyira elviselhetetlen lenne? Mert el nem tudom képzelni. Ha egy emberrel semmi gond nincs elméletben, akkor egyes embereknek mi a baja gyakorlatban? Nem az esetleg, hogy egy csomó ember még a kákán is csomót keres? Mert én így látom inkább. Egyesek jobban szeretik a túl "hibás" embereket, mintha a sok hiba tenne szerethetővé számukra egy embert.
"Gondolj bele, nem lehet, hogy igazuk van-e valamennyire abban, hogy "nehéz természet" vagy, csak ezt nem veszed észre?
(rokonságunkban van ilyen ember)"
Hetente-kéthetente 1x beszélek velük, havonta 2x, ha találkozom velük (hamarosan ennyit sem fogok), mi lehet annyira elviselhetetlen, hogy heti 5-10 mondat erejéig nem lehet elviselni és ki kell beszélni ez miatt?
#15
Mert amellett, hogy valaki jólelkű és odaadó, van egy rakat más tulajdonsága is, amelyek miatt szinte elviselhetetlen a személyisége. Rendkívül leegyszerűsítő és egybites világkép az, amelyikben elég egy emberből annyi, hogy jólelkű legyen.
És elhiheted, hogy a saját anyámmal szemben nincs bennem rosszindulat, mert szeretem, imádom.
Nem értem, egyes hozzázólók mi alapján ítélik meg a kérdezőt ismeretlenül. Ez bizony az ő szegénységi bizonyítványuk, nem a kérdezőé.
De hogy válaszoljak is: én bizony beolvasnék keresztanyunak is, anyunak is, és ha apu csak mossa kezeit, akkor neki is, aztán többé feléjük se néznék. Pátyolgassák csak a drogos, élhetetlen hugicát meg a porontyát, és amikor magukra maradnak (a drogosok nem változnak, csak koránm halnak), akkor meg töprengjenek, mit rontottak el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!