Miért kell ezt állandóan végig hallgatnom?

Hasonló helyzetben vagyok négy hónapja. Az első munkahelyem egy olyan gyárban volt, ahol csúfolkodtak velem, mint új munkással. Egy hónapig bírtam. A következő munkahelyem szintén egy gyárban volt, itt majdnem egy évig dolgoztam. Szerettem ezt a munkát, de mérgező anyaggal dolgoztunk és mivel sokat voltam beteg, kiléptem erről a munkahelyről is. A "jóindulatú" ismerősök röhögnek a hátam mögött, hogy hosszú ideig nem bírom ki sehol és persze semmirekellő munkanélküli is vagyok. Amikor kiléptem a gyárból elöntöttem, hogy addig fogok keresgélni, amíg megtalálom a nekem való munkát. A döntésemet a szüleim is támogatták. Főiskolai végzettségem van és most négy hónap után kezd alakulni egy jobb munkahely egy kórházban (a szüleimnek köszönhetem).

A körülmények nem igazán érdekelték ezeket a jóindulatú ismerősöket és a saját múltjukba sem néztek vissza, hogy bizony öt-hat-tíz munkahelyet tudnak maguk mögött. Ők sem maradtak meg a legelső munkahelyükön. Örültek hogy tudnak sajnálkozni és pletykálni. Nem kell neki a munka, nem bírja a munkát...

Ne vedd komolyan őket, csak visszahúznak. Keresgélj kitartóan amíg megtalálod azt, amit szeretsz csinálni. Az tényleg nem árt, ha a normálisabb ismerőseiden keresztül próbálsz jobb munkához jutni. Rengeteg helyre elküldtem én is az önéletrajzomat, de válaszra sem méltattak...

"Marika néni, Józsi bá', majd ha valami lesz, rögtön szólok nektek!" - nálam a "van már párod?" volt az a kérdés, amivel az őrületbe kergettek, de egy párszor elmondtam ezt nekik, és felfogták.

Remélem, hamarosan találsz munkát! :)