Sógornőm fel van háborodva amiért elköl tözunk tőlük. Szerintetek ez normalis?

Szerintem itt nem a sógornőddel, hanem a férjeddel kell tisztába tenni a dolgokat.

Ti ketten vagytok egy család, nem a tesói. Ha őket helyezi előtérbe 5 év után is, akkor ennek a házasságnak nincs sok értelme.

Kérd el tőle, ami neked jár a félretett pénzből meg a házba befektett pénzt, és hagyd ott a kis családot a pitlibe, legyenek egymással boldogok.

Ha nem akarja, akkor szemrebbenés nélkül vidd bíróságra az ügyet, és xarj bele, mit gondolnak a szomszédok.

Te ilyen férj mellett egy életen át a sógornőd jólétéért fogsz gürcölni, nehogy megharagudjon a férjedre.

Ha ez kell, akkor maradj vele.

1. Sógornőd irigy lehet, hogy léptetek és elindultatok külföldre jobb pénzért, hogy saját lakásotok legyen.

2. Férjed jó nagy hülye, hogy nem tart igényt a részére, és te is az vagy, mert inkább sírva mész be dolgozni a fáradtságtól, minthogy elintézzétek, hogy ki legyetek fizetve. Annyival is előrébb lennétek.

3. A sógornőd egyéb megjegyzéseire meg nagy ívből tenni kell.

Szerintetek el lehet ezt tűrni a Sógornőmtől,hogy igy zsaroljon minket?

-ezek szerint igen. A férjed elég jól tűri.

Ui: semmit nem hagynék ott, és tőlem beázhat a fejük felett a tető, az nem az én problémám. Inkább eladnám a bútorokat és mindent ami mozditható, minthogy egy ilyen pénzéhes nő kaparintson meg mindent.

A férjed egy hétemeletes idióta aki a környék szájának él.

Mi az, hogy nem viszi bíróság elé a testvérét, mert mit szólnak a szomszédok? Ki nem tojja telibe, mit szólnak?

És persze a tetőt ti csináltassátok meg, meg a bútorok is kellenek . Jópár millió, amit a férjed eldob tőletek így. Biztos nem fog az a pénz hiányozni nektek?

Férjed mondja meg a testvérének, hogy ha már egyszer nem követeli tőle a részét a házból, hát csináltassa meg a tetőt abból a pénzből inkább. Már ez is egy igen nagylelkű ajánlat lenne.

A többire inkább nem mondok semmit.

Azért azt tudd, hogy bármikor bármi elromlik, beszakad, stb abban a házban, azt ti fogjátok fizetni életetek végéig, ha a férjed most nem áll a sarkára.

Nem az a kérdés, hogy el lehet-e tűrni, mert eltűrni bármit el lehet.

Az a kérdés, hogy kell-e tűrni. Szerintem nem. Két ember felnőtt kapcsolata attól lesz felnőtt, hogy nem hagyják a másikat a fejükre nőni, de ők sem képzelik, hogy a másiknak a fején táncolhatnak. Ha e szerint nézed a viszonyokat akkor a sógornőd egy hisztis kisgyerek aki mindig kiköveteli a férjedtől ami szerinte neki jár. A férjed szintén gyerekes, mert nem önmaga ítéli meg önmagát, hanem hagyja, hogy a szomszédok döntsék el, ki és mi ő. Te vagy az egyetlen aki kezdesz felnőni.

Ha kint vagytok külföldön akkor próbáld megkérdezni, hogy neki ki a fontosabb? A szomszéd aki sose segített neki, vagy Te, aki kint vagy vele az ismeretlenben? Ha Te vagy a fontosabb akkor miért az a fontos, hogy a szomszéd mit gondol és miért nem az, hogy Te mit szeretnél (pláne, hogy az egyezik az ő érdekével is)? Miért rendeli alá magát olyanoknak akik nem segítik (szomszéd), sőt hátráltatják (testvér)? Nem becsül Téged. Valószínűleg azért, mert eddig Te is vagy szó nélkül tűrtél, vagy nem megfelelő módon próbáltad rávenni a változásra. Még nagyobb baj, hogy nem is becsülhet Téged, mivel önmagát sem becsüli. Akinek nincs, az nem tud adni. Találj új módot amivel megérteted vele az előző hozzászólók igazságát.

Ha van lehetőséged olvass -akár neten is- emberi játszmákról, a gyermek-szülő-felnőtt énekről és ne hagyd, hogy továbbra is tönkretegye az életedet.

"mit fognak mondani a szomszédok"

Akkor ők már nem is lesznek szomszédok, hiszen ti nem ott fogtok lakni :)

Még most sincs késő, bár külföldről macerás pereskedni.