Mi történhetett velem?
Sziasztok azzal fordulnék hozzátok hogy amikor én 11 éves voltam elhunyt keresztapám rákban(39 évet élt).És én akkor 11 évesen nem fogtam fel hogy ő már nem lesz többé.Sajnáltam nagyon szerettem mert mindig mikor mentünk látogatóba hozzájuk a testvéremmel akkor mindig jókedvűen indultunk el haza.Voltak olyan nyarak hogy náluk voltunk 2-3 hetet is.Ő mutatta meg nekünk a horgászás csinját-binját,pár szerelési tippet is adott,rengeteget jártunk le fürödni a közeli tóhoz.Nagyon sok szép emlék füzödik hozzá.Olyan volt számunkra mint egy második apa.Sajnos nekik nem lehetett gyerekük azt nem tudom mi volt az oka.Miután elhunyt teltek az évek.És én egyre jobban elkezdtem hiányolni őt.Akkor fogtam fel hogy mi is történt valójában.Hazafele jövet épp a gyakorlatin volt felültem a buszra és egyszerűen előtörtek belőlem az emlékek.Nem tudtam sehogy sem ellenállni a kísértésnek könnyes is volt a szemem,legszívesebben elsírtam volna magam.Hazajöttem és itthon sírtam is.Voltam is látogatóba hozzájuk a múlthéten és ki is mentem a sírjához vittem rá egy szál rózsát.Egyszerüen nagyon hiányzik.
Azt nem értem hogy miért most jött ki belőlem ez a dolog?.De a legjobban azt sajnálom hogy nem néztem meg őt utoljára a koporsóba.Az arcára még tisztán emlékszem,és még a hangjára is emlékezem.Nemrég láttam egy bácsit és mintha ő állt volna előttem,annyira hasonlitottak egymásra hogy azt el se tudom nektek mondani.
18/F
Semmi különös nem történt, mostara tudtál eljutni oda, hogy feldolgozd a halálát és megértsd, hogy ö nincs többé.
Annak meg csak örülj, hoyg a koporsóban nem nézted meg - így az igazi arcára emlékszel, nem pedig a halottére, ami igencsak másmilyen, és elég borzasztó.
Szerintem se sajnáld, hogy nem nézted meg! Az a legjobb, ha egy szerettünkre úgy emlékezünk, ahogyan utoljára láttuk élve, boldogan.
Másrészt pedig a koporsós temetés nagyon felkavaró tud lenni. Egy halottból folynak bizonyos anyagok, megnagyobbodik a füle, meg ilyesmi. Hidd el, jobb neked ha nem látod így egyik szerettedet sem!
Egyébként pedig mostanra nősz fel, tisztul, illetőleg fejlődik a tudatod. Nem csak ez, de egy baleset is később ejt nagyobb sebet az ember lelkében. Nem amikor kicsiként elszenvedte.
Úgy őrizd meg tehát az emlékét a szívedben, ahogyan az a legszebb! Ne sajnáld az ilyen dolgokat!
Részvétem és kívánom helyre tud tenni magadban! Nem elfelejteni, hanem egyszerűen elengedni és tisztelni azzal az emlékét, hogy nem gyötör, hanem boldog vagy! Nyilván ő is azt szeretné, ha a sok-sok szép élmény után nem az lenne, hogy szenvedsz miatta! Azt akarná, hogy boldog legyél!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!