Mit tennetek a helyemben?

Én ekkora gyerekkel nem mennék, föleg, ha ott nem érzed jól magad.

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, két éves korukig nem utaztam a szülökhöz külföldre, pedig a saját szüleimröl volt szó és jól kijövünk velük.

A gyerekeknek is stressz, nekem is, telefonon meg interneten lehet kommunikálni, és senki nem vesztett semmit.

Nincs mit tanácsolni. Menni kell úgyis hozzájuk, ki kell bírni sajnos.

Tudod, hogy örülnék, ha anyósom csak nem sütne, nem főzne és nem kedveskedne nekem?

Az enyém egy zsarnok parancsnok, folyton nem tetszik neki semmi. Múltkor az volt a baja, hogy egy poharat mertem az belül ablakpárkányra tenni, hogy elérjem, amíg olvasok.

Szerintem lehetséges, hogy nem kedvel, de az is sokat számít, hogy keveset látnak titeket. Messze vagytok, nem éreznek közel magukhoz érzelmi értelemben se, hiszen nincs/alig van közös élmény.

Süssél te valami sütit, aztán add oda neki. Próbálj felülemelkedni a szemétkedésen kedvességgel. Ez az egyetlen fegyver ellene. Mert ha kedvességre bunkózással reagál, akkor magát járatja le.

Elmennék és megpróbálnám jól érezni magam.

Nem várnám, hogy keressék a kedvem, hogy direkt nekem főzzenek, süssenek. Ilyet nem is illik elvárni.

Ha megkívánsz valamit, készítsd el magadnak.

Valaki írta, hogy pici még a gyerek. Egyáltalán nem pici. 4 hónapossal utaztunk már és semmi gond nem volt.

Valaki írta, hogy 3 hónapra odaköltöznek. Nem írt ilyet a kérdező, hogy egész nyáron ott vannak. Gondolom, csak hazalátogatnak pár hétre.

Azért is mennék mindenképp, hogy lássák az unokájukat. Ez nyilván a férjednek is fontos.

Ha ezért veszekszik veled a férjed, akkor ő nyilván nem látja ilyen sötéten a helyeztet és ő szeretne menni.

Meg lehet oldani. Ha jól értem a te szüleidnél laktok és anyósékhoz csak átmentek időnként.

Te csinálsz magadnak programot, szüleiddel, barátokkal, akárkivel. Férjed meg átmegy a gyerekkel anyósékhoz. Egy-egy nap pedig te is átmehetsz, annyit ki lehet bírni.