Ti bírjátok a párotok rokonait?

én sem igazán kedvelem a párom családját. de hát most mit csináljak, ez "járt" vele, el kell fogadni.

annyit lehet tenni, hogy te csökkented a látogatások számát velük.. nyilván a feleséged menjen, de ha te nem bírod őket, akkor nem kell mindig menned.

ha meg kölcsönkérnek, megmondod,hogy neked is szükséged van a kocsira minden nap, nem tudod nélkülözni.

pénzt meg nem nagyon kell indokolni,hogy miért nem adsz kölcsön. le kell zárni annyival, hogy neked sincsen, nincs miből kölcsön adni..

idővel csak feladják majd.

Én úgy vagyok velük, hogy akiket jobban ismerek közülük, alapvetően jóindulatúak, de szörnyen fárasztóak meg van egy-két dolguk, ami kivágja nálam a biztosítékot - olyan is, amit csak hallomásból tudok, mert vőlegényem pl. keresztanyjáékhoz direkt nem is visz engem... ott van az kb. hogy annyira kicsinyesen spórolnak mindenen, hogy minden egyes alkalommal megkérdezik, hogy (elmosás nélkül) UGYE megeszik a második fogást a levesestálból... meg keresztanyja férje már öregszik és rigolyásodik, és ha nem arról a témáról beszélünk a társaságban, ami éppen a rögeszméje, akkor megsértődik.

Anyósjelölt meg tipikusan a "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" típusú ember. Szerencse, hogy vőlegényem mindent a helyén tud kezelni, és nem nekem kell ilyenkor rendet teremtenem :D.

Mondjuk hálát adok, hogy "csak" ennyi a baj velük. Inkább ők, mint pl. az én nagybátyám családja, akik kívülről makulátlanok, művelt mintacsalád belülről meg egy-két kivétellel... hát... ha egy rokonuk meghal, épphogy le nem lopják a hulláról az értékeit, olyan a mentalitás. Nagyanyám halála után apámat lazán kisemmizték volna sutyiban, ha nem jövünk rá időben, és nem szólunk, hogy ácsi...

Most elbújok a sarokba sírni, mert nincs barátnőm... :)

Na mindegy, csak volt barátnőkről tudok mesélni.

Első barátnőm családja egyszerű volt. Senki nem törődött senkivel (a lány meg a szülők sem egymással), így igazából elvoltunk. Az apuka egész nap a TV-t nézte, az anyuka is, aztán ennyi. Zavart, hogy elég igénytelenek voltak, pl. az udvaruk úgy nézett ki, mint egy putri udvara. Még egy sz-ros fűmagot se tudtak szétszórni, csak 10 éve az építkezésükről visszamaradt törmelékek, meg gaz.

2. lány volt a legjobb. Értelmes szülei voltak, nagyon jó vendéglátók is voltak, tudtam velük beszélgetni, és tudomásom szerint ők is bírtak engem.

3. lány családja borzalmas volt. Kívülről "jó család" mintaképe, pl. amikor én ott voltam vendégségben. Amikor elmentem, mindenki újra utált mindenkit, és a másiknak a háta mögött beszélt. Ezt az elején nem tudtam, de már az elején csodálkoztam, hogy a lány az anyjáról, apjáról, tesójáról elég megalázó módon beszélt nekem, amit én a saját családommal soha se művelnék... Egy idő után az én fülembe is visszajutott, hogy engem is bevontak a hát mögött kibeszélős dologba, ami meglepett, mivel mint mondtam, előttem a rendes arcukat mutatták...

A szülei és a tesója nagyon rendes, amikor ott vagyok tényleg olyan mintha én is családhoz tartoznék, természetesen viselkednek nincs ez a színjáték. Távolabbia rokonai másik városban élnek tehát ritkán találkozunk.

Szerencsére ő is jól megvan az én családommal. Az unokatesóim meg távolabbi rokonaim nekem is borzasztóak, de velük nem is tartjuk a kapcsolatot szóval csak a kis családomat kell "elviselnie" :D