Csak én érzem úgy, hogy ezt a "családban élést" nem az emberi fajra tervezték?

"Mindenki szabad,nincs kényszer és kötöttség."

Most is mindenki szabad. Ha nem akarsz csaladot akkor egyedul elsz aztan kesz.

A legtöbb házasság tönkre megy. Miért is? A szülők, a társadalom, a pénz nyomására, az elvakult rózsaszín köd miatt, stb ugranak fejest a házasságba az emberek úgy, hogy jó, ha 2 évet éltek együtt előtte. Az édes kevés, annyi idő alatt nem tapasztalod meg a párod igazi énjét. Amint megtörténik...

Ott van még az is, ha a hitel, ill. egyéb pénzügyi $z@-ság 'tartja össze' a két felet...

" Én szívesebben élnék egy későbbi században,ahol egyének vannak,nem családok.Mindenki szabad,nincs kényszer és kötöttség."

Drága!

Pont ennek a nagy szabadságnak,kényszerhiánynak, és nem kötöttségnek köszönhető ami most megy a nagy világban.

Szóval ha neked olyan világ kell ahol szabad vagy , nincs kötöttség, kényszer akkor pont ez a te világod..

A jól működő családhoz belső értékek szükségeltetnek, az pedig egyre kevesebb manapság az emberekben.Mert múlandó dolgok lettek fontosabbak, például a pénz.Másik ártalmas dolog a feminizmus, nincs, aki össze tudná tartani a családokat, mert a nők nem gondolják már úgy, hogy elsősorban ez lenne a feladatuk.

Gondolj bele, a régebbi időkben, mikor a legtöbb embernek azért másabb volt az értékrendje, a családok sem estek így szét.Pedig voltak ennél szegényebb idők is.

Na meg a tisztelet és annak hiánya...Ma már mindent szabad a szüleiddel szemben, szabad a pároddal szemben.Szabadon tegezhetsz akárkit, mert ma az a divat, de ha úgy tartja kedved, köszönni sem muszáj, minek?

Hol vannak már azok az idők, mikor még szépen, tisztelettel szóltak egymáshoz az emberek, az udvariasság, a türelem, méltóság, tartás? Ezek nem kötelező, nem is kötöttséget jelentő, de fontos dolgok, mert ezek tesznek igazán emberré és segítik a jó kapcsolatok fenntartását.De ezek ma már nem fontosak, pedig ezek nélkül a társadalom inkább egy ólban viaskodó malaccsordára hasonlít.

Olyan vicces mikor jönne az emberkék és a "régi időkkel" példálóznak. Régen is ugyan ennyi, ha nem több sz_ar házasság volt, csak akkor nem lehetett elválni, mert egyrészt a nők maximum az utcára mehettek volna, másrészt meg ugye szégyen volt, kivetette magából a közösség. (Az a közösség aki ugyan úgy szív a szar házasságában, csak hát ugye adni kell a látszatra.)

De egyébként is, ha ez olyan csodálatosan jó lett volna az embereknek, akkor fennmaradt volna ez a gyakorlat akkor is, mikor megszűnt a kényszer, de nem maradt.

Pont ezt mondom...A munkahelyi stressz kinyírja az embert.Miért? Mert nincs tisztelet, megbecsülés a dolgozó felé a munkahelyen.

Plusz bajnak jön, hogy már a nőnek is dolgoznia kell, ez egy elvárás egyrészt, másrészt sokszor szükség, ha a férj keresete nem elég.(A nők vívták ki maguknak!).Nos, a nőnek bőven elég lenne az otthoni munka, az is bőven van, függetlenül attól, hogy családos-e vagy sem.De ha van családja, akkor pláne, ugyanis a gyerekekkel foglalkozni kellene, a férjjel is, azt meg a munkától kizsigerelve, főnöktől idegbetegen nem lehet! Tehát így már két ember ideges a munkától nem csak egy, a gyerekekkel meg a kutya sem ér reá törődni rendesen, türelem ma már nem létezik, így ne csodálkozz, ha a család jól szétesik.Azonban ne magát a családot hibáztasd, mert önmagában az nem rossz dolog, sőt, az egyik legfontosabb, legjobb lehet az ember életében.A társadalom működésében van a hiba.A család csak annak kötöttség, aki nem szereti a családját, aki szereti, annak nem nyűg!Persze mikor az ember hulla fáradt a munkától, akkor nehéz bárminek örülni, türelmesnek lenni, tehát a munkában, annak mikéntjében, a megélhetés kényszerűségében van az ellenség, nem a család intézményében!