Ha elviselhetetlen a sógornőm?

Romokban az élete, ami miatt őszintén sajnálom. Tud jó fej lenni, ha olyanja van. De olykor elviselhetetlen. Mivel ő a "sérült fekete bárány", az egész család lábujjhegyen jár körülötte.

A férjem szerint azért, mert félnek, hogy kárt tesz magában. Én viszont nehezen tudom türtőztetni magam. Ma a férjem szervezett egy közös családi színházlátogatást. A sógornőm végig hisztériázta, odébb is mentem, hogy kibírjam szó nélkül, és amennyire lehet, elviselhető maradjon az este. De utána folytatta, minosithetetlenul beszélt a férjemmel. Miért mára, miért arra a helyre, és durvábbak. Ja, előre megmondta, hogy szar lesz a darab. Komolyan, mintha az ördög bújt volna belé, és azt várta volna, mikor mond valaki valamit, amire a lehető legdurvábban reagálhat.

Egyszercsak elpattant valami. Mondtam, hogy elhiszem, hogy rosszkedvű, de én ezt nem bírom tovább, rosszul vagyok. Fájni kezdett a hasam (6 hónapos terhes vagyok), meg is ijedtem, reszkettem. Egyebkent alapból nagyon határozott ember vagyok, de a férjem miatt próbáltam hallgatni, és elkerülni a balhét. De ha öt bántják, akkor elszakad a cérna.

Szoval a sógornom dühösen otthagyott minket, miközben anyós próbálta magyarázni, hogy a testvérek egymás közti civodasa...

Aki van/volt hasonló helyzetben, segítsen! Ez az ő családjuk, nem gondolom, hogy nekem kéne rendet teremtenem, de mit tegyek, ha a kussolással nem értek egyet, és ha a férjem megalázását nem tudom senkitől eltűrni?

Ő (a férjem) nagyon konfliktuskerulo alkat, retteg, hogy elveszti a testvérét (aki lázadóként hamar elhagyta a családot, és csak pár éve bukkant fel ujra), de nem találom a helyem igy, és nem is értek vele egyet, hogy körül kéne ugrálni valakit ennyire.

35 éves emberről beszélünk. Egyszer kiírtam ide, hogy szerintem a mi boldogsagunk is fáj neki, és alapvetően sajnálom, de ugy érzem, van egy határ.

Hosszú lett, de még mindig nem nyugodtam meg teljesen.

Nem akarok látványosan kivonulni a családból, de nem tudom kezelni a helyzetet.