Ha elviselhetetlen a sógornőm?

Nem lakunk együtt szerencsére.

Egyszer megkérdeztem a férjemet, miért hallgat mindenki, mikor iskolaztatja a környezetében levőket, a szüleit is. (Mindent mindenkinél jobban tud.) Elmondta, hogy egyszer egy vita hevében a testvére kő akart ugrani az ablakon, es az apjával fogták le. Azota rettegnek ettől. Egy családban sok dolog történik és van valamiert. Őszintén megértem, hogy sebzett. De igy mindig egyedül marad, és rombolni fogja magát és másokat.

A legjobban az fáj, hogy a férjem jó előre megszervezte ezt, a családjuk évtizedek óta nem volt együtt egy programon (a miénkkel ellentétben, mi sokat vagyunk együtt, ugy ertem, szüleim, testvéreim), mint egy gyerek, olyan izgalommal készült, és mikor láttam, mit okoz neki a sógornom viselkedése, azt hittem, megszakad a szívem.

A férjem hatarozatlansága engem is zavar, de nem tudok mit kezdeni a felelmevel, hogy a tesoja miatta tesz kart magában. (Amit en nem hiszek ebben a formában, zsarolásnak tartom, és bármit is tesz, maga miatt teszi, de én nem a testvére vagyok. Nem tudom, én mit éreznék, nincs ilyen családtagom.)

Alig bírtam elaludni, most is fönt vagyok. Nem vagyok hisztis kismama sem, egyebkent gondtalan a terhességem, rengeteget dolgozom, talán túl sokat is jövök-megyek, ezert rémültem meg a hasfájdalomtól, nem szokott lenni.

De kozben is azt gondoltam, utál, mert a családja is megijedt, pedig nem szineszkedtem.

Egyebkent hétvégente altalaban valahol keményen berúg, olyan helyekre jár, ahova mások tizenévesen.

Időnként felszedett huszonéves srácokat, egy ideje az sincs. Mögötte egy válás, gyerek nélkül. Vannak anyagi es egészségügyi bajai. Nagyon sajnálom, de sürgősen kéne magával valamit kezdeni. (De nem hisz semmiben, ami lélek, psziché, egyéb "szarság".)

Én nála idősebb vagyok, tehát nem korán ertem révbe, tudom, milyen félni, hogy lemaradók mindenről. De vegigjartam a magam rögös belső útját.

Eddig sem volt matyóhímzés, de sok nehézségben lehetett rá számítani. (Tényleg tud jófej lenni.) De mióta úton a baba, szerintem megkattant. Vagy csak véletlen egybeesés.

Újabban azt mondogatja a férjemnek, hogy én nem bírom.

Szerintetek érdemes neki bármit mondanom? (24-én délután elvileg a férjem családjánál leszünk, a szülei, mi és a tesó. Remélem, megnyugszik addig. Valaki írta privatban, hogy szarjam le. Isten bizony megpróbáltam. Nem ment tovább.)

És köszönöm a valaszaitokat, sokkal rosszabbaktol féltem. A viselkedése visszatükrözésére is gondoltam, de égne a fejem.

De lehet, hogy megpróbálom.