Ha elviselhetetlen a sógornőm?
Romokban az élete, ami miatt őszintén sajnálom. Tud jó fej lenni, ha olyanja van. De olykor elviselhetetlen. Mivel ő a "sérült fekete bárány", az egész család lábujjhegyen jár körülötte.
A férjem szerint azért, mert félnek, hogy kárt tesz magában. Én viszont nehezen tudom türtőztetni magam. Ma a férjem szervezett egy közös családi színházlátogatást. A sógornőm végig hisztériázta, odébb is mentem, hogy kibírjam szó nélkül, és amennyire lehet, elviselhető maradjon az este. De utána folytatta, minosithetetlenul beszélt a férjemmel. Miért mára, miért arra a helyre, és durvábbak. Ja, előre megmondta, hogy szar lesz a darab. Komolyan, mintha az ördög bújt volna belé, és azt várta volna, mikor mond valaki valamit, amire a lehető legdurvábban reagálhat.
Egyszercsak elpattant valami. Mondtam, hogy elhiszem, hogy rosszkedvű, de én ezt nem bírom tovább, rosszul vagyok. Fájni kezdett a hasam (6 hónapos terhes vagyok), meg is ijedtem, reszkettem. Egyebkent alapból nagyon határozott ember vagyok, de a férjem miatt próbáltam hallgatni, és elkerülni a balhét. De ha öt bántják, akkor elszakad a cérna.
Szoval a sógornom dühösen otthagyott minket, miközben anyós próbálta magyarázni, hogy a testvérek egymás közti civodasa...
Aki van/volt hasonló helyzetben, segítsen! Ez az ő családjuk, nem gondolom, hogy nekem kéne rendet teremtenem, de mit tegyek, ha a kussolással nem értek egyet, és ha a férjem megalázását nem tudom senkitől eltűrni?
Ő (a férjem) nagyon konfliktuskerulo alkat, retteg, hogy elveszti a testvérét (aki lázadóként hamar elhagyta a családot, és csak pár éve bukkant fel ujra), de nem találom a helyem igy, és nem is értek vele egyet, hogy körül kéne ugrálni valakit ennyire.
35 éves emberről beszélünk. Egyszer kiírtam ide, hogy szerintem a mi boldogsagunk is fáj neki, és alapvetően sajnálom, de ugy érzem, van egy határ.
Hosszú lett, de még mindig nem nyugodtam meg teljesen.
Nem akarok látványosan kivonulni a családból, de nem tudom kezelni a helyzetet.
Beszéltem közben anyámmal is, hasonló alkat, mint én. Szerinte álljak föl, és hagyjam ott őket a következő ilyen alkalomnál. Ami szintén jó ötlet, csak nem könnyű, hogy hol a határ, mert alapból nem bírom, ahogy kezel minket sokszor.
Szinte kikerülhetetlen a konfliktus.
Egy apró példa: megkérdeztem tőle par hete, hogy anyós milyen karácsonyi ajándéknak örülne, mit vegyünk, mert a férjembol nem bírtam kihúzni. Sógornom mondta, hogy egy bizonyos kardigán egy bizonyos helyen megtetszett az anyjának. Elmentem, megvettem, elmondtam sógornőnek. Mire ő: "b+, akkor nekem mást kell keresnem."
Egyszerűen nem értem.
válasza:Ő (a férjem) nagyon konfliktuskerulo alkat,
Vagyis nem meri kinyitni a száját és helyre rakni a húgát?
A lehető legrosszabbat csinálja mindenki. Ha a húgi kárt akarna tenni magában akkor már rég megtenné. Nem fog ő kárt tenni magában mert esze ágában sincs, főleg ha másokat manipulálhat. A férjed nem konfliktuskerülő hanem nyuszika.. vagy papucs.. nevezd aminek akarod.
Tessék nyugodtan kiosztani a húgicát, és ha nem tetszik neki az őszinteség akkor nem kell vele foglalkozni. Nem kell színházba cipelni, családi összejövetelekre elhívni stb. Meg is lehet neki mondani. Ha nem tud normálisan viselkedni akkor maradjon otthon egyedül. Téma lezárva.
Ha a férjed erre nem képes akkor pár évet sem adok, te is a fejére fogsz nőni..
válasza:Nem éltek egyutt akkor mi a problema?
Mindenki foglalkozon a sajat elettevel.
Az hogy ti milyen kozos programot csináltok a ferjeddel nem kell beszámolni a sogornodnek.
Sot az is erdekes hogy minden rossz dolgot leirtal rola mint egy éjszakai norol hogy milyen is volt a múltja es mit csinal kikkel volt stb.... Valahol te is foglalkozol az o életével! De miért?
Nincs benned egy kis irigyseg hogy Ennyire "felnek"tartanak a sogornodtol?
neked csak sogornod!
A ferjednek a testvére a szüleinek viszont a lányuk.
Meg jo hogy a lanya mellet állnak es nem melleted.
Fogad el... Es ne foglalkoz a sogornodel... Köszöni viszony legyen meg köztetek es Ennyi.
válasza:A férjed meg a családja a lehető legrosszabb módon kezeli a helyzetet. A sógornődnek kezelés kéne, napi szintű pofonokban adagolva, hogy térjen észhez. Megszokta, hogy a családját nyugodtan használhatja lábtörlőnek, mert úgysem szól senki semmit, mindenki csak tűr és tűr és csendben van, mint egy magát szégyenlő óvodás. Viszont sok mindent nem tudsz tenni, ha a férjed nem embereli meg magát, max nem mész el az ilyen "közös" családi dolgokra.
És egy fontos dolog: aki öngyilkossággal fenyegetőzik, az 100%, hogy nem fogja azt sosem megtenni. Aki ezzel fenyegetőzik az egy gyáva sz@r alak (le lehet pontozni, akkor is így van), és tudja, hogy ez a zsarolás a leghatásosabb. Az ablakost is azért csinálta, mert tudta, hogy le fogják fogni.
Sógornőd úgy viselkedik, mint egy hisztis, elkényeztetett 12 éves lánygyerek, aki épp nem kapott meg valamit, amit óhajtott, és emiatt az ő ostora az egész családon csattan. Az ilyen közös programokból meg egyszerűen ki kell hagyni őt, arra hivatkozva, hogy a színháznál is a földhöz verte a seggét, hogy neki az mennyire nem felel meg.
De amíg a párod meg a családja úgy viselkedik vele, mint valami törékeny porcelánnal, addig nem lesz változás.
válasza: válasza: válasza:ja uccsó válaszodra
feleld legközelebb azt "akkor legközelebb gondold át mit válaszolsz baz+"
A 13-asnak: dehogy irigylem, miért kéne? Az estét nem én szerveztem, hanem a férjem találta ki pár hete, hogy legyen oly sok év után egy közös családi programjuk.
Azért érdekel az élete, mert a férjemnek fontos személy. De arra már nem tud rávenni a párom, hogy adjak életvezetési tanácsokat a testvérének, mert tudom, hogy egy ponton túl nem lehet segíteni, csak magamat tudnám ismételni, a fontos, hogy ő segítséget kérjen.
Egyebkent közel lakik hozzánk (tök véletlen), és a férjemmel szoktak szivessegeket kérni egymástól, de a kiszámíthatatlansága miatt én ennek nem mindig örülök.
Nem gondolom azt sem, hogy r.banc, én sem voltam szentéletű, csupán azért írtam le pár dolgot róla (amit lehet, nem kellett volna), hogy erzekeltessem, mennyire kifordult magából, milyen önpusztító tud lenni.
Nekem nagyon nagy és összetartó családom van. A férjemnek ennyi: szülők és a sógornőm. Megértem, hogy ezt a kicsit is menteni akarja. De abban igazatok van, hogy túl kéne lépni a félelmén, és húzni egy határt. Egyebkent tudtommal szóban nem szokott fenyegetőzni öngyilkossággal, csak azota az eset óta attol retteg a férjem.
A sogornommek minden jót kívánok, de szerintem nem az lesz a megoldás, hogy jon egy normalis krapek. Neki kene változni. Rossz nézni a vergődését, es átélni a romboló energiát, mikor rajta van a rossz nadrág.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!