Jogos a kiakadásom? Vagy én vagyok túl érzékeny és reagálom túl ezt az egészet?

7-es, neked fogalmad sincs milyen az igazi rosszullét! Nem csak hozzáállás kérdése, hiába állítod azt. Amikor elsötétül előtted a világ és örülsz hogy az ágyig elérsz és arra zuhansz, ez nem a hozzáálláson múlik, nem tudod irányítani. És nem hányingerről beszéltem, hanem arról, amikor valóban egész nap hánysz, mindegy hogy eszel vagy nem eszel, már erőd sincs megmoccanni, és majdnem kiszáradsz. Na erre mondhatod, hogy hozzáállás kérdése csak...bár azt kívánom, soha ne kelljen megtapasztald milyen!

1-es voltam

Jogos a kiakadásod, igen.

Viszont csak saját magadnak köszönheted! Ne haragudj, hogy ezt mondom, de miért ugrálsz úgy, ahogy anyád fütyül? Most komolyan? Elvileg felnőtt ember vagy, gyakoratilag pedig még mindig gyerek, aki azt csinálja, amit az anyukája mond. Sajnálom, de ez a rohadt nagy igazság. Egy felnőtt embernek nem mások mondják meg, hogyan érezze magát, és mivel töltse a hétvégét.

Ha nem fogsz megtanulni nemet mondani, már előre sajnállak, ha megszületik a pici. Olvasgass csak itt az oldalon a gyerekvállalás-nevelés kategóriában, ahol anyós-anyuka (mert mindent jobban tud) ottragad a frissen szült nőnél hetekre-hónapokra. Vagy ahol fenyeget a gyámüggyel, mert szerinte nem jól neveli a picit. Vagy rendszeresen megvétózza a kismama döntéseit a gyerek "érdekében". Vagy a lisztérzékeny gyermeket lisztes sütikkel tömi, mert az nem is betegség (aztán persze mehetnek a kórházba)

Szóval jól gondold meg, mit válaszolsz, ha legközelebb is ugráltatni akar...

De gyűlölöm azt a mondatot, hogy a terhesség nem betegség. Aki ezt mondja, az még nem élte át milyen, amikor az ember igazán rosszul van. Én most jutottam túl ezen a részen, (bár az evés még mindig nem teljesen oké), és nagyon örülök, hogy már jobb. De eddig kb. a túlélés volt a cél, rengeteget hánytam, szédültem.

Szóval teljes mértékben megértelek, igazad van.

Azt viszont nem tudom, hogy eddig miért nem állítottátok le anyukádékat a feladataikkal. Felnőtt emberek vagytok, dolgoztok, van saját életetek. Nem hiszem, hogy okos dolog minden hétvégén ugrani nekik, ha valamit csinál(tat)ni szeretnének. Szerintem ne foglalkozz a mártirkodással, álljatok a sarkatokra, most pihenj, máskor meg inkább a saját dolgotok intézzétek. Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne segítsetek, de van határ.

7: "Igen, néha hánytam közben, de nem foglalkoztam vele. Hozzáállás kérdése szerintem."

Teljesen hülyeség. Van aki könnyebben viseli, más meg nem. Te szimplán mázlista vagy.

Én pl. mindkét terhességem első 12 hetét nagyon rosszul viseltem, ha felszálltam a metróra és nem volt hely a következő megállónál le kellett szállnom, mert majdnem elájultam, a vérnyomásom állandóan a béka alfele alatt volt. Szinte semmi kaja nem maradt meg bennem, alig tudtam vánszorogni. A munkámra sem tudtam koncentrálni, tisztára mint egy agyatlan zombi. A 4. hónaptól meg simán mentem mindenhová, amikor látszott a hasam sokszor átadták a helyet, pedig simán bírtam az utazást, gyaloglást, túrázást, munkát, lelkes voltam és jókedvű.

A második terhesség is pont ugyanilyen volt, pedig az elsőnél még én is azt hittem én vagyok a hisztis.

Szia!

Nem hiszem, hogy túlreagálod de az is lehet, hogy igen. Itt a rokonaid elfelejtik, hogy állapotos nőről van szó, aki ráadásul rosszul viseli a terhességet.

Ne törödj senkivel csak magaddal és így a babával, mert most ti ketten vagytok a legfontosabbak.