Mi a teednő, ha anya már azzal fenyegeti apát, hogy megöli?! SEGÍTSÉG!

13 éves lány vagyok.

Nos... Hogy hol kezdjem a történetet? Talán elmegyek 17 évvel ezelőttre, amikor a szüleim megismerték egymást. Tizenhét-tizennyolc évesek voltak (apa az idősebb), amikor az volt, hogy apukám Pécsről Sopronba került, menő, raszta hajú, izmos diákként, és egyből megismerte a suli egyik legszebb, szőke, hosszú hajú, vékony lányát, akivel még abban az évben járni kezdett. A haverjaik nagyon örültek a kapcsolatbak, hisz ők mindketten nagyon nagy arcok voltak, és minden bulira meghívták őket. Anyukám 19, apukám 20 éves volt, amikor egy bulin eléggé... elveszítették a fejüket. Egyébként ezt a nagymamámtól tudom, a szüleim sosem beszéltek nekem a múltjukról. Szóval, anyukám terhes lett, 19 évesen. A szülei viszont azt mondták neki, hogy ha házasságon kívül szül, kitagadják. Nagyon gyorsan össze kellett hozni egy szűkkörű esküvőt, akkor, amikor anya már 6 hónapos terhes volt. Megszületett a nővérem - most 16 éves, aztán három évvel később születtem én, aztán a húgom, aki most 6 éves. Eleinte minden jól ment, de nem tom, mindig is voltak vitáik, de mindig hamar vége lett, ám apám állandóan elment bulizgatni, amikor anya velünk dekkolt otthon. Nagyon kezdett tönkremenni a házasságuk. Mostanra már odáig jutottunk, hogy állandóan az anyám idegesítő, hisztérikus hangját, hallom, amitől b.aszott ideges leszek, és apának olyanokat mond, hogy felgyújtja a szobáját, amikor ott van ( mert már külön szobában is alszanak) , meg hogy megkéseli, meg ilyenek, a 6 éves kishúgom meg ott sír, hogy játszani akar, de a nővéreivel nem, csak az anyjával, de ő helyette inkább a férjét cse.szegeti ( enyhe kifejezés) . Annyira félek!!! És anya az a típus, aki komolyan veszi, amit mond! Apával nyíltan megmondták egymás szemébe, hogy gyűlölik egymást, és hogy apa bár Pécsen maradt volna, meg verekednek... Már próbáltam anyával beszélni erről így komolyan, de vagy megvert, vagy elkezdte, hogy ne szóljak bele. Apával is próbáltam már, de vele ugyanez. A nővéremmel jóba vagyok, de ő is próbált már anyáékkal beszélni, de ugyanazt kapta, amit én, a nagyszüleimmel meg nem merek beszélni erről, mert őket már így is bántja a dolog. Nagyon gáz a helyzet, sőt, láttam anya SMS-eit, és apának olyanokat ír, hogy " r.ücskös, szemét b..uzi ", meg ilyenek... Hoppá, kint megy a cirkusz, most mondta apa, hogy " a gyerekek érdekében fogd már be a ppofád! " erre anya: " a gyerekeinm érdekében vess véget az életednek, vagy én fogok!" basszus, nagyon félek!!! Anya amúgy sokkal durvább, mert apa egymagában jó fej, anya viszont a gyerekeinek is azt osztja, hogy mennyire utálja őket (volt már rá példa.) Egyébként becsületes, dolgozó, gazdag emberek, de azt kívánom, bár elválnának végre, mert már tényleg csak úgy állba már helyre, ha ők külön élnének, de nem. Nem válnak el. Pedig nem tudok barátokat hívni, és családdal nem tudunk egy jó nyaralást összehozni, mert a nyáron mindenféle menő helyen voltunk, de mindegyik egy nagy rakat S.ZAR volt, mert a szüleim végig marták egymást. Nagyon nehéz ez az egész, és a nővéremnek is elege van, állandóan vagy a barátnőinél vagy a pasijánál lóg, és a húgomat nem akarom egyedül itt hagyni, ezért úgy érzem, nekem kell tennem valamit, mielőtt anya cselekszik, de nem tudom, mit! Már bagózással próbálom leküzdeni a feszültségemet, de ez csak ne segít, a családombak nem! Mit csináljak??! Kérlek, segítsetek!