Mi a teednő, ha anya már azzal fenyegeti apát, hogy megöli?! SEGÍTSÉG!
13 éves lány vagyok.
Nos... Hogy hol kezdjem a történetet? Talán elmegyek 17 évvel ezelőttre, amikor a szüleim megismerték egymást. Tizenhét-tizennyolc évesek voltak (apa az idősebb), amikor az volt, hogy apukám Pécsről Sopronba került, menő, raszta hajú, izmos diákként, és egyből megismerte a suli egyik legszebb, szőke, hosszú hajú, vékony lányát, akivel még abban az évben járni kezdett. A haverjaik nagyon örültek a kapcsolatbak, hisz ők mindketten nagyon nagy arcok voltak, és minden bulira meghívták őket. Anyukám 19, apukám 20 éves volt, amikor egy bulin eléggé... elveszítették a fejüket. Egyébként ezt a nagymamámtól tudom, a szüleim sosem beszéltek nekem a múltjukról. Szóval, anyukám terhes lett, 19 évesen. A szülei viszont azt mondták neki, hogy ha házasságon kívül szül, kitagadják. Nagyon gyorsan össze kellett hozni egy szűkkörű esküvőt, akkor, amikor anya már 6 hónapos terhes volt. Megszületett a nővérem - most 16 éves, aztán három évvel később születtem én, aztán a húgom, aki most 6 éves. Eleinte minden jól ment, de nem tom, mindig is voltak vitáik, de mindig hamar vége lett, ám apám állandóan elment bulizgatni, amikor anya velünk dekkolt otthon. Nagyon kezdett tönkremenni a házasságuk. Mostanra már odáig jutottunk, hogy állandóan az anyám idegesítő, hisztérikus hangját, hallom, amitől b.aszott ideges leszek, és apának olyanokat mond, hogy felgyújtja a szobáját, amikor ott van ( mert már külön szobában is alszanak) , meg hogy megkéseli, meg ilyenek, a 6 éves kishúgom meg ott sír, hogy játszani akar, de a nővéreivel nem, csak az anyjával, de ő helyette inkább a férjét cse.szegeti ( enyhe kifejezés) . Annyira félek!!! És anya az a típus, aki komolyan veszi, amit mond! Apával nyíltan megmondták egymás szemébe, hogy gyűlölik egymást, és hogy apa bár Pécsen maradt volna, meg verekednek... Már próbáltam anyával beszélni erről így komolyan, de vagy megvert, vagy elkezdte, hogy ne szóljak bele. Apával is próbáltam már, de vele ugyanez. A nővéremmel jóba vagyok, de ő is próbált már anyáékkal beszélni, de ugyanazt kapta, amit én, a nagyszüleimmel meg nem merek beszélni erről, mert őket már így is bántja a dolog. Nagyon gáz a helyzet, sőt, láttam anya SMS-eit, és apának olyanokat ír, hogy " r.ücskös, szemét b..uzi ", meg ilyenek... Hoppá, kint megy a cirkusz, most mondta apa, hogy " a gyerekek érdekében fogd már be a ppofád! " erre anya: " a gyerekeinm érdekében vess véget az életednek, vagy én fogok!" basszus, nagyon félek!!! Anya amúgy sokkal durvább, mert apa egymagában jó fej, anya viszont a gyerekeinek is azt osztja, hogy mennyire utálja őket (volt már rá példa.) Egyébként becsületes, dolgozó, gazdag emberek, de azt kívánom, bár elválnának végre, mert már tényleg csak úgy állba már helyre, ha ők külön élnének, de nem. Nem válnak el. Pedig nem tudok barátokat hívni, és családdal nem tudunk egy jó nyaralást összehozni, mert a nyáron mindenféle menő helyen voltunk, de mindegyik egy nagy rakat S.ZAR volt, mert a szüleim végig marták egymást. Nagyon nehéz ez az egész, és a nővéremnek is elege van, állandóan vagy a barátnőinél vagy a pasijánál lóg, és a húgomat nem akarom egyedül itt hagyni, ezért úgy érzem, nekem kell tennem valamit, mielőtt anya cselekszik, de nem tudom, mit! Már bagózással próbálom leküzdeni a feszültségemet, de ez csak ne segít, a családombak nem! Mit csináljak??! Kérlek, segítsetek!
válasza:Ezt a szöveget nem egy 13 éves gyerek írta (szerzője időnként rajta kapható azon az igyekezeten, hogy ne feledje el a tinik között elterjedtnek tartott apró modorosságok használatát..)
Szóval: gyanús, hogy nő-lejárató kamunak készült.
válasza: válasza: válasza: válasza:Off:
Szerintem meg rohadt nagy gáz kedves vree, ha valaki a "hatalmas humanizmusa" (amivel itt tanácsokat osztogat) álcája mögül mégis zavar, ha egy ember imádkozásra bíztat valakit bármiért/bárkiért is. Én ezt javaslom neki, mé ebben hiszek. Ezt el kéne tudni fogadni a magadfajta beteglelkű embernek is, nem bunkózásba kezdeni.
válasza:"Ezt el kéne tudni fogadni a magadfajta beteglelkű embernek is, nem bunkózásba kezdeni."
Valóban ő lenne a beteglelkű? Ma a XXI. században embereket fejeznek le, égetnek meg, az emberiség több ezer éves örökségét semmisítik meg, Isten nevében, és most tök mindegy, hogy valaki Jahvehoz imádkozik, Allahhoz, vagy Istenhez, ugyanazt az ördögi entitást imádja. A mai monoteista vallások Istene a pusztítás, és a gyilkosságok és a háború Istene, aki akkor érzi jól magát, ha vértenger árja nyaldossa a földet. És ennek imádkozzon?! Ahhoz imádkozzon aki megteremtette ezt a pokolbolygót? Na ne viccelj!
válasza:Ez Szerinted van így utolsó. Sok millió ember szerint pedig nincs így. De tudod ki fog derülni hogy kinek volt igaza...
Addig pedig nem szeretnék belemenni ebbe az utcába a kedvedért sem. Jó gyűlölködést és köpködést addig is számodra is kedves béke harcosa.
válasza:Kedves Kérdező! Ez a probléma túlnőtt a Te hatáskörödön. Nyilván a rendőrség, vagy a családsegítő tud valamit segíteni, de amire most nagyon kell koncentrálnod az az, hogy foglalkozz sokat a hugoddal. Momentán úgy néz ki, hogy neki aztán tényleg nincsen senkije, akire úgy támaszkodhat, hogy az a teljes figyelmét felé tudja fordítani.
#18! Bár ezt a vitát a vallás és vallásfikázás témakörnél kellene folytatni, de ez egy ordas baromság, amit mondasz. Attól, mert valaki Isten nevében gyilkol, az nem Isten vagy a vallás hibája, mint ahogy ha valaki visszaél a te neveddel, akkor az sem tekinthető a Te hibádnak. Vagy ha építesz egy játszóteret, de valakik odahordják a kutyáikat sz.ratni, akkor az nem az építő hibája, hanem akik nem megfelelően használják.
Gyerünk, lehet osztogatni a minuszokat bőséggel. :)
válasza:Kedves #20, kiosztva:)
Nem, nem azért, mert ne lenne igazad a "valaki" kontra "valaki nevében" témában... hanem azért, mert egy ilyen történet tükrében egy olyan értékrendet akartok a Kérdezőre tukmálni, aminek az alapvetései ugye olyan felszólítással(!) kezdődnek, hogy "Atyádat és anyádat tiszteld!"...
válasza:Pont veled egyidős voltam és szinte pont ugyanilyen helyzetben voltam (bár a húgommal minket terveztek).
Anyám a fejemet az íróasztalba vágta, ha nem tudtam valamit, öléssel fenyegetett szinte mindenkit, hajamnál fogva rángatott minket... A legijesztőbb az volt, amikor apával verekedtek. Borzalmas és szörnyű volt. Most 17 évesen nem is akarok fiút (persze néha belegondolok, hogy jó lenne, de mindig a szüleim jutnak eszembe.. Kell ez nekem?)
Én nem kértem külső segítséget. Soha. Nem tudom, hogy jó lett volna-e. Amikor verekedés volt, beálltam közéjük. Anya utána engem ütött, de apa nem folytatta, így "csak" azt kellett megvárnom, amíg elcsitul a helyzet. A tanácsom az lenne, hogy ne dohányozz, mert ez csak egy újabb stresszforrás az életedbe, ne engedd, hogy egy ilyen butaság rabjává válj.
Egyébként én a psichológust javaslom, de csak ha megbízhatónak érzed, mert sajnos az enyém kigúnyolt és tovább adta az osztályfőnöknek.
Beszélj egy olyan felnőttel, akiben megbízol, és döntsd el, hogy kivel szeretnél maradni egy esetleges válás után. Ezt jó, ha most tisztázod magadban. Ha ennyire félsz, kívülállótól kérj segítséget, mert ők világosabban tudnak cselekedni, kevésbé folynak bele a vitákba.
Sok sikert és kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!