Hogy tudnám megértetni szüleimmel hogy felnőttem, külön családom van, és ne szóljanak bele az életembe?

Van, aki azt gondolja, hogy "milyen jó a hülye gyereknek, és még itt elégedetlenkedik, panaszkodik...bezzeg ha én kapnék a fenekem alá egy lakást...pedig ezt korántsem így van...megkaptam egy lakást igaz, amit becsülök értékelek, de ezzel a lakással csak azt csinálhatom, amit a szüleim akarnak, illetve folyamatos felhánytorgatás tárgya, és fenyegetés eszköze. Totál meg vagyok lőve hogy a nevemen lévő ingatlan miatt az állami támogatásoktól is elestem, így ingatlan terén abszolút ki vagyok szolgáltatva a szüleim felé...Se pénzt, se más dolgot nem kértem tőlük, annyi ötlet hagyta el a számat hogy mit szólnának hozzá ha eladnánk a lakást, a feleségem szülei vállalták hogy pont annyi pénzt beleadnak amennyiért sikerül eladni a lakást, és még a szocpolt is fel tudjuk venni ingatlanbővítésre...így hitelmentesen lehetett volna egy nagyobb lakásunk, vagy egy kisebb házunk...apukám kijelentette hogy szó sem lehet róla, nekik az én lakásommal terveik vannak, és különben is addig örüljek amíg ki nem tesz minket...Egyszóval a lakáshoz egyedül annyi közöm van, hogy a nevemen van, és örüljek ha lakhatom benne, mert ha magamra haragítom apukámat akkor még akár utcára is tehet...ez lenne a kiváltság? Havi 40-50 ezer forint plusz költségért akkor elmegyek "nyomorogni" egy albérletbe, ahonnan kisgyerekkel nemigazán tud kitenni a főbérlő, pláne hogy minden kötelező fizetnivalót befizetek...

Ez a garzonlakás 3km-re szüleimtől amolyan kihelyezett gyerekszoba esetét jelenti...úgy érzem magam, mintha még mindig csak egyetlen ajtó választana el tőlük amin bármikor bejöhetnek, és rendelkezhetnek felettem...

Gondolkodtam azon hogy kiadjuk, de a haszonélvezeti joggal elsősorban ő adhatja ki a lakást...tehát ő élvezheti a lakás által hozott hasznot, bevételt, legyen az kiadás, eladás...stb.

Valszínűleg az lesz...