A saját családom prostinak tart?

A szüleim lelkileg és fizikailag terrorizáltak, anyu többet volt a pszichiátrián, mint otthon gyerekkoromban, apu is pszichiátriai eset, sajna őt nem kezelték.

Nem sikerült az egyetem, ezért 20 évesen kimentem külföldre dolgozni. A rokonoknak, ismerősöknek mindenfelé jár a szája, hogy tuti kitartott semmirekellő vagyok, vagy ne adj isten, a testemből élek.

Holott felszolgáló vagyok egy kávézóban, meg suliba járok. Nem pasit fogni jöttem ki, a barátommal együtt költöztünk, bár a kapcsolatunk 2 év alatt tönkrement. Az általa generált viták a bántalmazásig fajultak, másnap meg azt se tudja, hogy kérjen bocsánatot.

Elegem van már, ezért úgy döntöttem, összeszedek annyi pénzt, amennyiből elleszek, még nem találok munkát, és hazamegyek. Itt egyedül nem tudok megélni.

Fel is hívtam anyut tegnap, hogy szabad-e még a nagymamám lakásán az a szoba, mert akkor kivenném.

Anyu a fejemhez vágta, hogy reméli, élvezem, amit a barátom csinál velem, mert ők ugyan nem segítenek. Őt kiközösítette az egész család, a rokonok terjesztik rólam a szennyet, és belefáradt, hogy engem védjen.

Mert hogy ha lett volna anyunak esze, nem enged ki külföldre, most nézze, hogy hová juttattam a családot, a faluban megszólnak, etc.

Innen mindenképp el akarok menni, de kicsit problémás, mert a barátom nem dolgozik, így a keresetemre ketten vagyunk. Nem tudok félretenni eleget.

A fővárosban vannak ismerőseim, de amikor anyukám megtudta, hogy srácok tudnának nekem csak segíteni, kezdte ő is, hogy de szánalmas vagyok már, hogy egyedül nem tudok érvényesülni, a pasizás éltet, ezt volt a tervem már az elején is, szegény barátom...

Mit lehet ilyen elcseszett rokonsággal csinálni?

22N