A sogornom allandoan beszol azert, ahogy a ferjemmel egymassal beszelunk?

Gondolom sógornődnek akkor lennél a legjobb barátnője, ha szakítanátok, felszednél 50 kilót, és belépnél egy feminista szervezetbe.

Neki csak a gyűlölködés, utálkozás maradt, valószínű élete végéig, az ilyen embereket jobb nagy ívben elkerülni.

Ki kell zárni bizonyos embereket az életünkből, elvégre egyszer élünk. Legyen akár az egy családtag is.

Ha másra nem volt jó, tapasztalatszerzésre, meg tanulópénznek.

Köze mondjuk nincs hozzá, ezért beszólni sincs joga, de tény, hogy elég idegesítő ilyesmit hallgatni.

Én simán csak kerülnélek titeket szerintem. :)

"o sose jart kezen fogva a pasijaival az utcan, vagy hogy neki senki nem nyitotta meg ki elore az ajtot, vagy huzta ki neki a szeket egy etteremben? Mert minden alkalommal kb. le vagyunk teremtve azert, mert ezek megtortennek nalunk."

Nézd, ha őt ez zavarja, és még szóvá is teszi, akkor elég nyilvánvaló, hogy tudatosan, vagy akár tudat alatt féltékeny arra, hogy a testvére udvariasan, előzékenyen bánik veled, nem úgy, mint annak idején vele az ő partnerei.

Egy olyan nőt, akinek ezek a gesztusok nem esnek jól, nem jelentenek semmit, ő maga nem igényeli/igényelné egy férfitól, az sem érdekli, hogy mások kapcsolatában ez hogyan működik, vagy igazából észre se nagyon veszi, nemhogy még szóvá tegye.

Szerintem valószínűleg te is érzed, hogy azért tud ez ennyire érzényeken nyomógomb lenni a sógornődnek, mert minden ilyen apróság azzal szembesíti, hogy egyrészt most egyedül van, másrészt amikor párkapcsolatban élt, vele akkor sem viselkedett ilyen előzékenyen a párja, nem igazán kedveskedett neki, nem "hordozta a tenyerén".

Ha ilyen helyzetben lennék, se konfrontálódni, vagy ezen vitatkozni nem akarnék a sógornőmmel, se megbántani nem szeretném az ő érzéseit. Annyit tennék ilyen helyzetekben, mikor pl. szóvá teszi, hogy "előtte senki nem nyitotta ki az ajtót", hogy megkérdezném teljesen nyugodt, barátságos hangnemben, hogy:

És te szeretted volna? / És neked jólesett volna?

Feltehetően nem igennel fog rá válaszolni, de lényegében a válaszától függetlenül megkérdezném tőle, hogy őt miért zavarja, hogy a bátyja kinyitja az ajtót előttem.

Próbálnám nem őt, vagy a viselkedését kritizálni, hanem olyan kérdéseket feltenni neki, amik szembesítik azzal, hogy milyen motivációból reagál így ezekben a helyzetekben.