Nem tudom úgy szeretni az unokáimat, ahogy kellene, és ezért állandóan gyötröm magam. Mi lehet az ok? Kinek van hasonló érzése? És miért? Hogyan oldjátok meg a feszültséget?

Szeresd, úgy ahogy tudod. Nincs megszabva.

Lehet, hogy nagyobb korukban lesz majd szükségetek egymásra.

(Én se szeretem már úgy a kis nyálas ragadós babákat , mint valaha, ha ez vígasztal)

Miert, hogyan kellene oket szeretned? Ki mondta neked azt, hogy nem tudod oket ugy szeretni, ahogy kellene?

Szeresd oket onzetlenul, akkor nagyon fognak ok is szeretni teged!:)

Egy nagyon fontos: sose éreztesd velük.

Engem nem szeret a nagymamám, és mindig a tudomásomra hozza, nem szóval, tettekkel.

Még 25 éves fejjel is úgy tudok sírni emiatt, mint egy gyerek.

Én ugyan inkább unoka vagyok, mint nagymama, de szerintem ezt nem lehet erőltetni.

Szervezz közös programokat az unokáiddal (bár attól függ mennyi idősek) kérdezd meg hová szeretnének menni. Elviheted őket néha állatkertbe, cirkuszba, vagy csak úgy 2hetente fagyizni, vagy a mcdonaldsba, vagy moziba valami aranyos mesefilmre, akkor sétálni a parkba. Hívd át őket süssetek együtt sütit, menjetek el sétálni, aludjanak nálad, vegyél olyankor sok finomságot otthonra, most jön a nyár lehet venni rengeteg dinnyét is majd.

Télen elmehettek szánkózni vagy virágot szedni nyáron stb.

Esetleg kiállításra, bár az nem nagyon érdekli a gyerekeket. Rajzolhattok is együtt, társasjátékozhattok, bújócskázhattok. Sógyurmából süssetek figurákat, aztán ki is lehet őket festeni megfelelő festékkel.

Ültessetek együtt virágokat, menjetek ki kertészkedni, etessétek meg együtt az állatokat, olvass nekik lefekvés előtt meséket, érdemes beszerezni egy jó andersen vagy hasonló mesekönyvet. Én szerettem pl a jégkirálynőt meg hasonlókat.

Ezek szerintem jó programok és ebből érezni fogják, hogy szereted őket. Egyébként a szeretethez meg kell egymást ismerni, és ehhez ezek kiváló lehetőségek.

Én örültem volna ha több időt tölt velem a nagyim, és elvisz mondjuk fagyizni csak úgy, mindenféle alkalom nélkül.

Persze lehet én si hibás vagyok, mert nekem semmi se jó meg a mai fiatalok inkább bulizni mennek mint a természetbe, de a te unokáid gondolom még kicsik.

Ha nem akarnak valamit ne erőltesd kérdezd meg akkor mit szeretnének.

a én nagyon szerettem nagyszüleimmel sakkozni is! ;)

Ha még pici babák akkor végül is érthető, igazából még nem sok mindent lehet velük kezdeni, nagyon meg se foghatod meg semmi, nem is beszél még sokat... ilyenkor csak várj szerintem.

Vegyél nekik plüssállatokat amikről 10-15 év múlva is tudni fogják, hogy "azt mamától kaptam". Ha tudsz hímezz nekik valami szép párnát, őzikéset, cicásat, ilyen állatosat.

Remélem hasznos volt valamennyire a válaszom, minden jót.

19:32-es vagyok megint.

Tényleg ne éreztesd velük, mert ők erről nem valószínű, hogy tehetnek (te sem biztos) de tényleg mély nyomokat hagyhat bennük az ilyesmi örökre.

Ha nem tudod magad kifejezni akkor csak mondd, hogy nagyon örültél, hogy ott voltak elmehetnének máskor is hozzád. És hogy nagyon szereted őket, legalább egy tábla (milka, boci vagy hasonló ezek finomak és nem drágák) csokit vigyél nekik időnként. Tudom, hogy a szeretet nem az ajándékokról szól, de egy gyereknél eléggé úgy működik, hogy ha nem kap soha semmit akkor azt hiszi majd nem szereted. Van finom Kinder csokoládé is, az is nagyon finom.

Mandarint, szőlőt is vihetsz nekik mindig. Meg bármit.

De leírhatnád mennyi idősek és kifejthetnéd bővebben akkor tudnánk még írni.

Nem kell szeretned! De foglakozni kell velük, törődni.

Ne kritizáld őket feleslegesen, ne várj el tőlük különösebb dolgokat, és magadtól sem. De találkozzatok, hallgasd meg őket, gondoskodj róluk. Mint egy nagynéniről, akinek rossz a természete, de mégiscsak a rokonunk.

Majd később változik ez. Mekkorák? Erőltetni nem kell , mutatni a nagy szeretetet, majd megjön. Volt olyan korszakom, mikor rémülten tapasztaltam, hogy SEMMIT nem érzek a saját gyerekeim iránt.Csak közönyt. De szerencsére elmúlt. Hosszú hetekig tartott, inkább hónapokig. Nagyon rossz volt. Egyéb krízisen estem át akkor, biztos vmi mellékhatás volt.De ugyanúgy gondoztam, kérdeztem, kísérgettem és közben imádkoztam, hogy lágyítsa meg a szívemet!