Nem tudom úgy szeretni az unokáimat, ahogy kellene, és ezért állandóan gyötröm magam. Mi lehet az ok? Kinek van hasonló érzése? És miért? Hogyan oldjátok meg a feszültséget?

Van Popper Péternek egy idevágó felvétele, sajn nem tudom a linket, de a youtube-n fent van. Igaz, anyukákról szól, hogy az hazugság, hogy minden anyuka szereti a gyermekét - nem, nem így van. Persze a maga módján szereti, de főleg ha több gyereke van, veszi észre, hogy egyiket-másikat jobban/kevésbé. Elmeséli a saját humorával, hogy őt pl. lánynak várták, és képzeli, anyukája mekkorát csalódott. Javasolja, hogy ne tagadja az anyuka le, főleg maga előtt ne, hogy ez így van, a lényeg, hogy "rendesen kell viselkedni". (Tehát emiatt nem szemétkedni a kevésbé szívünkhöz közel állóval.) Elmeséli, hogy ennek ellenére anyukája ölébe vette, és milyen jót játszott vele mindig.

Hátha erre a megközelítésre gondolt a kérdésfeltevő.

Az én egyik nagyanyám is ilyen volt régen,folyton csesztetett,csak a kisebb unokája volt a szent és tökéletes,úgyhogy én a másik mamámat szerettem meg,igaz ő nem is élt velünk és én voltam a kisebb unokája,de ő tényleg teljes szívével szeretett.Ma is jobban szeretem őt,a másik még mindig velünk él,de mióta meghalt a ... nagyapám sokkal rendesebb.Felfogtam úgy hogy nehéz élete volt amelett a ... mellett ezért volt ilyen.

Szeresd őket te is amennyire tudod,de ne ajándékokkal,vagy pénzzel.Csak játsz velük egy kicsit,nem kell oskat,vagy mesélj,vagy ha már nagyok csak hallgasd meg őket:)

Ja, kiegészítve még az előző irományomat, 20.10-es: szerintem természetesen és normálisan kell viselkedni, és az érzései miatt ne legyen lelkiismeretfurdalása, hanem fogadja el, hogy ez van. Szerintem ezt ők is megérzik, és attól még lehet annyira jó kapcsolat, ami max kihozható belőle, hogy nem olyan kapcsolat, amilyennek az unoka-nagyi kapcsolatot képzelte. Mint a szerelemben is van lángoló és a későbbiek már józanabb, földibb szerelmek.

Minden jót!

Megint a 20.10-es vagyok, úgy tűnik, itt egész másról van szó. Azt írja, sokan egyetértenek a nevelési módszerével - az viszont nem elgondolkodtató, hogy pont akit Ön nevelt, a fia nem?? Segítőszándékkal írom, hogy ezt a meggyőződését átgondolnám!

Mivel pici babám van, több nevelési könyvet olvasok, különböző megközelítéssel. Míg korábban az ún. "következetes", "szigorú" módszer volt követendőnek kikiáltva, ma vannak más módszerek is. Sógornőm tanárnő, gyerekei tizenévesek, úgyhogy férjem rokonságában biztos furcsán néznek rám, hogy én az ő módszereivel messze nem értek egyet. Ő ezt a következetességet olyan szinten túlzásba viszi, hogy mindenki úgy ugrál a családjában, ahogy ő akarja. Furcsán jön le, amikor a gyerekek felnőtt módjára, vigyázban ülnek, visszafogott mosoly, az első hangos szóra leordítja őket - a tanárnéni meg idióta vicceivel az öccsét cukkolja és hatalmasakat röhög (nincs "támogató tábora"). A rokonsága pedig megcsodálja a példás magaviseletű gyerekeket, dícsérve e nevelési módszert! A gyerekek nem bíznak meg benne, titkolnak előle dolgokat (nekünk elmondják). Vannak dolgok, amiket amúgy szerintem is jól csinál, de ez egy hátránya a nevelési módszerének.

Az Ön módszere nem feltétlenül ugyanez, ezt nem állítom, bár azt nem értem, hogy a fiának miért nem jut eszébe magától bizalommal Önhöz fordulni, hogy elmagyarázza, miért jobb szerinte amit Ő jobbnak gondol - tehát a kettőjük közti kommunikáció... nem ennek a módszernek az eredménye?

Javaslom, vásároljon más szemléletű könyveket, amiből újabb kutatások eredményeit ismerheti meg. A P.E.T. szerintem nagyon érthetően elmagyarázza, miért nem jó az elmúlt évtizedek módszere... ami eszembe jutott, egy hírlevél: okosbaba.hu. És főleg azt javasolnám, hogy beszélgessen erről a fiával, hogy miért nem látja jónak a módszerét, ill. hogyan élte meg gyerekként, amiért nem ért egyet Önnel! (Vajon miben sérült?)

És ami a legfontosabb, szerintem minden nagymamának el kell fogadni a szülők nevelési módszereit, mégha nem is értenek azzal egyet, mégha (szerintük!) jobbat is tudnak, mert az a gyerek nem véletlenül pont oda született, nem a nagyihoz! És mindenkinek az a legjobb, beleértve az unokákat is, akikért az egész történik, ha egyféle nevelési módszerrel közelítenek hozzájuk, erről is ír a P.E.T., úgy emlékszem.

Az Ön helyében tehát alkalmazkodnék ahhoz, ahogy fia szeretné. Remélem segítettem!

Még mindig a 19:32es :)

Nálunk is volt vita, nagyszüleim szerint én csak nőttem, mint erdőben a gomba, szüleim nem foglalkoztak velem. (Hát nem is sokat, most se ...) Szüleim szerint pedig nagyszüleim elkényeztettek.

Szerintem mindkettőben volt jó is, rossz is. De összehangolódhattak volna, le kellett volna ülni megbeszélni és akkor talán nem lennék ennyire elcseszett, már elnézést a szóért.

Ülj le a fiaddal, beszéljétek meg, hogy akkor mi legyen ha neki az meg az nem jó.

Ne csak kritizáljon mondja is el, hogy mit kéne tenni.

Különben leírhatnád milyen szabályaid vannak és akkor leírhatnánk róla a véleményünket, hogy meglásd ki mit gondol.

Szerintem is szükség van szabályokra, de csak olyanokra amik biztonsági szempontból fontosak, és hogy a gyerek megértsen dolgokat. De ezeket ellensúlyozni kell szeretettel, vidámsággal.

Kíváncsi vagyok tényleg a szabályaidra, akkor tudnánk még több tanácsot adni, és neked is könnyebb lenne úgy leülni a fiaddal, hogy jobb érveket tudsz felsorakoztatni.

Ezek szerint Te jól szereted az unokáidat, és velük minden rendben is van. A baj, hogy a fiad nevelési elvei mások.

legyen úgy, hogy ha nálad vannak, akkor a Te szabályaid érvényesek.Ezt megteheted a saját házadban, és a fiad is csak a fiad, illik elfogadnia, amit mondassz. A fiad elvei meg érvényesüljenek, ha nála vagytok, nem azt mondom, hogy tagadd meg magad, csak fogd kicsit vissza!

A gyerekeknek ez semmi problémát nem fog okozni, ők még jól tudnak alkalmazkodni. A fiaddal meg beszélgessetek erről, mikor nincsenek ott a kicsik.

Azért azt ne felejtsd el, hogyha egy apa hetente pár órára láthatja a gyerekét, nem akkor akar szigorú lenni. Hogy elnéz dolgokat, ne rontsa el azt a kis időt.

Ettől nem lesz semmi bajuk, tudják hogy apa "kivétel" Ünnep.

Én mindig könyörögtem anyámnak, ha odaadtam nyaralni, hogy fektesse le 8-kor, mossa meg a kezét evés előtt.

Mindent igért. Ehhez képest a 2,5 évestől megtudtam, hogy éjjel(23h volt, mint kiderült) hoztak VELE homokot a homokozóba, és ő tolta a talicskát.És nem szabad elmondani.

Egy hétig csokit meg sütit ettek.Mindig betegek lettek, miután szurtosan és kimerülten, leégve hazakerültek.

ennek ellenére életük legkalandosabb napjait élték ott, és vannak dolgok, amire a 19 éves lányom ma büszkén kijelenti, hogy ő ért ehhez, mamáéknál tanulta.

(tud malterozni, pitét sütni és azt mondja, azért ilyen szép a háta, mert annyit kapált)Itthon azért lefeküdtek továbbra is este.

Érdemes lenne külön a fiaddal találkozni, beszélgetni, s szerintem inkább írd ki a fiadra vonatkozó kellemetlen érzést egy külön kérdésben!

Ha megfogalmazod, már jobb lesz.