Iszonyatosan idegesit, ahogy sogornom a gyerekehez viszonyul. Semmi kozom hozza, nem is szolok bele, de nem fura?

"Hoztak etetni es akkor eszrevette, hogy le van nove a baba nyele. Ezt meg tok nyugisan kozolte az orvossal. Mire en megkerdeztem, hogy nem aggodik? Mondja miert aggodna?"

Ha nem így állt volna hozzá, akkor meg az lenne a bajod vele, hogy milyen orvos az ilyen, így forduljon hozzá az ember, hogy mindentől pánikba esik?

jó neked, az én sógornőm ,meg mindentől parázik:

nem mehet le a babaszőnyegről mert még baja esik

nem eheti meg a lencse héját, ezért meghámozzuk

nem nézhet mást csak babatévét stb.

ja és most szegényke kezdene magától felállni erre folyton karba veszik(és még rá is szólnak)

de ha megszólal már ő a húú de nagy csoda és tessék másoknak is ámulni

Sógornőd nekem szimpi,hogy nem mutogatja a szaros fényképeket és nem locsog hülyeségekről csak amiről muszáj

Mindkét szülőm egészségügyis, az egyik orvos, a másik nővér. Mindig csodáltam azt a hideg profizmust, amivel bármilyen problémát meg tudnak oldani. Hozzá vannak szokva az éles helyzetekhez, sokszor élet-halál kérdésekhez. Ezt a munkát nem lehet érzelmi úton megközelíteni, beleőrülne az ember. Nálunk is voltak a családban egészségügyi gondok, mindig úgy reagálták le, mint ahogy azt a munkahelyükön tennék, lehet ez csak szakmai ártalom.

Nagyon örülök, hogy ezt tanultam tőlük, sokkal nyugodtabb az élet pánikolás nélkül.

Persze egészen máshogy viszonyulnak az orvosok is ahhoz,aki egészségügyis,azaz sokkal könnyebben észreveszi ,ha hibáznak vagy elmulasztanak valamit.

Szóval egy egészségügyisnek eleve kevésbé kell aggódnia maga vagy a családtagjai miatt.Többet és jobban törődnek vele .

Nem is beszélt itt senki látványos aggódásról,csak úgy általában írta a kérdező.

Miért lenne jobb ha idegesen kapkodna a beteg gyerek körül és közben folyamatosan sírna?

Nem vagyok egészségügyis, de még én is tudom, hogy vészhelyzetben a legnagyobb kincs a higgadtság, úgy tudod a legmegfelelőbb döntést hozni.

A gyerekem betegségeiről én se szoktam beszélni, pedig én sosem ismerem mi fel mi az, orvoshoz viszem. Úgy gondolom hogy az az ember magánügye, én se mesélem el a sógornőmnek, hogy épp milyen fokozatú hasmenésem volt egy vírus miatt. De anyámnak se teregetem ki, h a férjem hány miért volt betegszabin és az mennyire súlyos. Akkor a gyerekét miért kéne?