Hogy oldjam meg, hogy ne mondhassák, hogy telhetetlen és sértődött vagyok?

Az anyukám rákos és sokszor kell kórházba vinnünk, az autónk összetört és most egy régi autót használunk ami elég sokszor megy tönkre.

Az apai ági rokonok tehetősek, és mint kiderült már nagyon sok pénzt (százezreket) adtak apámnak, anyukám kezeltetése céljából, de apám egy utolsó alkoholista és mindet elitta, mi pedig nem is tudtunk arról,hogy ő kért, nem is velünk lakik.

A problémámmal apukám rokonaihoz fordultam és így derült ki,hogy ők már adtak, azt mondták,hogy adnak nekem 100 ezer forintot a gyógyszerekre, most az autóra kéne 50 ezer forint, mondták,hogy ebből vegyem meg az alkatrészt is.

Aztán teltek a napok, a pénzt nem adták, majd hívtak,hogy arra jutottak,hogy adnak, de csak annyit amennyi kell, az utolsó forintig kiszámolva, és minden egyes számlát kérnek, mind az autóra költött pénzről a számlát és a gyógyszereket is, ezen felül csak és kizárólag az ő ügyvédjük jelenlétében.

Tehát ha viszem az autót a szerelőhöz hívjam fel az ügyvédjüket mert ő is odajön, a gyógyszer vásárlásakor szintén.(egy ráérős,fontoskodó nyugdíjas ember ez az ügyvéd, a rokonaimon kívül nincs is más ügyfele)

Mindezt apám miatt, de nekem ahhoz semmi közöm, nem értem bennem miért nem bíznak, de feldühít és így azt mondom,hogy tartsák meg szépen a pénzüket, de utálom a filléreskedést, eddig nem volt eszük számlát kérni apámtól, én nem fogom másra költeni csak arra amire kell, de nem vagyok egy taknyos kölyök akinek felügyelet kell, inkább megoldjuk családon belül,eddig is megvoltunk a pénzük nélkül.

Viszont anyukám rokonai szerint el kéne fogadni mert így is rendes dolog tőlük,hogy segítenek, ami igaz is, de számomra ez megalázó, tudom hogy nem rólam szól a történet, de én fogom megteremteni a pénzt és bár nehéz lesz de megfogom mert anyukámnak kell.

Az én életem lenne könnyebb ha annyival kevesebbet kéne dolgoznom mint amennyivel kisegítenének, de így nem fogadom el.