Vendéglátás probléma. Nektek ez nem esne rosszul?
Arról van szó, hogy általában a Karácsonyt a szüleimnél szoktuk tölteni, mert valahogy ez így kialakult. Persze ez nem kőbe vésett, volt már régebben is nálunk az összejövetel, aztán meg a sógornőmnél is. Az idén azt gondoltam, hogy biztos örülnének, ha én hívnám meg őket, tehát a szüleimet, és a testvéremet a családjával. De a jó szándékom rosszra fordult, csak fejfájást okozott, mert ahogy felhívtam a tesómat, úgy éreztem nem örül a meghívásnak. Csak hebegett-habogott, hogy hát mindig ott szokott lenni anyuéknél stb. meg mert ott a meghitt stb. Nem értem miért gondolja, hogy én nem tudom meghitté varázsolni az ünnepet. Mindig is szépen feldíszítem az egész házat, de ezt sosem látják, mivel sosem jönnek el. Anyám beleegyezett, hogy eljönnek, bár szeret Ő is készülődni, elmondtam neki, hogy az idén nagyon szeretnék Én készülődni őértük. Anyu is kicsit megbántott. Ő meg kivallatott, hogy milyen menüvel készülök. Elmondtam, hogy mivel, eléggé változatos és extra dolgok lennének, erre elkezdett válogatni, hogy ne ezt ne azt, hanem inkább amazt. Ez is rosszul esett, mert én soha a büdös életben nem kérdeztem meg, hogy mi lesz nála a menü. Minden évben mentünk, és mindig ettük ami volt.
Mielőtt arra gondolnátok, semmi rossz tapasztalatuk nem volt itt, mivel lehetőséget sem kaptam eddig rá. Szóval nem ezért viselkednek így. Szerintem egyszerűen csak hülyének néznek, meg be vannak idegződve az eddig megszokottba. Minden évben a szülőknél, és minden évben rántott hús. De azt lehet az év többi napján is enni.
Szóval hülyén érzem magam, mert tartom most már magam ahhoz, hogy kiteszek magamért, de közben meg nem a kezdeti jókedvvel, mert úgy érzem mintha csak én erőltetném. De most már az is hülyén jönne ki,ha mégis azt mondanám nekik: Ok. akkor legyen továbbra is úgy ,ahogy eddig volt, és felejtsék el a meghívásom. Nem tudom miért kell ebből ekkora ügyet csinálni, remélhetőleg van még sok Karácsony az életünkben. Egyszerűen csak az a bajom ,hogy ügyet csináltak a meghívásomból, holott azt hittem ez egyszerű. Remélem értitek.
Nem tudom mi az igazság, mert sok mindent úgy érzem nem mondanak ki őszintén, szóval lehet abban is valami, amit az utolsó kettő írt. Nem sértődöm meg rájuk, csak rosszul esett a bizalmatlanság. Nyilván nem sushival fogom őket várni, mikor tudom, hogy a csapat egy része nem szereti a halat. :-) Ismerem őket, és tekintettel vagyok az ízlésükre.
Zömében a legtöbben azt írtátok, hogy csak idegenkednek, szóval lehet tényleg ez az igazság. Most már, hogy így alakult, szeretném ha úgy sikerülne, ugyanolyan melegség töltse el a szívüket, mint amikor a szülői házban vagyunk. Én is szeretem amikor eljön a család, és belakja a házat. Szeretem azt, amikor miután elmennek, látom magam előtt ahogy apám ott ült a kanapén. Mert utána az a kanapé már nem csak egy kanapé, amit pár éve vettünk kéz alól egy vadidegentől. Vagy az a maci, amivel játszott a kis unokaöcsém. Az onnantól már nem csak egy maci, hanem az a maci, amit ő megkedvelt és újra, ha legközelebb eljön, akkor is várja. A medence is csak azóta nyert értelmet, mióta eljön a család a gyerekekkel fürödni nyáron.
Itt említem meg újra, hogy valaki félre értett, már nem tudom hányadik: elszoktak jönni, csak Karácsonyi összejövetelt nem rendeztem eddig nekik.
Amúgy meg anyuék sem maradnak otthon vendég nélkül, mert utánunk még a tesómék hozzájuk is bemennek, mert Ők nem laknak egymástól messze, meg a kicsit ott is várja az ajándék a fa alatt. Együtt jönnek és mennek. Aztán másnap is megy hozzájuk vendég.
20-ra: A menüt nagyon sokféleképpen szóba lehet hozni. Te biztos arra gondolsz, úgy történt, " de ne főzd meg azt az ételt, mert nem szeretjük". Nálunk ez inkább úgy történik, hogy "lesz ezmegaz is? Mert azt nagyon szeretjük!" Ilyen esetben én örülök, ha a kedvükre tehetek és azt főzöm, ami nekik örömet okoz. Sőt, általában egyből több variációt kínálok fel. Van olyan étel, amit csak én főzök a családból, és ha ők ünnepek alatt ezt szeretnék enni, megfőzöm nekik. Az egyéb ételekre kerítek más alkalmat. Szerintem ezen nem kellene senkinek felháborodnia, akármilyen menü is készül végül.
Másrészt a beteg nagymama mindenkinél más tészta. A család számára idegen, de ez nem azt jelenti, hogy a családjaikat nem látnák el a legnagyobb természetességgel hasonló esetben. Ha eddig fel sem merült, hogy a szülőkön kívül máshol is karácsonyozhatnának, nem hinném, hogy egyből rá kell fogni, a nagymama miatt nem is mentek volna. Persze ahol nagyon beteg ember van, ott az ember még akkor is érezheti magát zavarónak, ha hívják.
Persze, nálunk is lesz többféle kínálat. Olyan dolgokat is készítek, amit tudom, hogy szeretnek, de nem csinálnak otthon. Vagy van amit az egyik szeret jobban, van amit a másik, épp ezért lesz több minden.
Amúgy a legfontosabbat nem írtam le: Először anyut hívtam fel megkérdezni, hogy mit szólna hozzá, ha az idén Én hívnám meg a családot. Mivel eddig Ő volt a vendéglátó, így egyértelmű, hogy tőle kérdeztem meg először.
Azt mondta, hogy igazából Ő szeret készülődni is, de szeretne végre kimozdulni is, tehát neki így is jó, meg úgy is, kérdezzem meg a tesómékat is. A menüről ennél a beszélgetésnél kezdett variálni, de akkor még nyugodt voltam.
Felhívtam a tesómékat, és Ő kezdett agonizálni, de közben meg hallottam ,hogy a felesége részéről ment a háttérben az instrukció, csak nem hallottam, hogy konkrétan mi. Kissé erélyes hangnemet hallottam, de nem derült ki ,hogy engem véd, hogy a tesó ne variáljon, vagy ellenem szólalt fel, illetve a meghívás ellen.
Ekkora lettem úgy, hogy nem tudtam már se köpni, se nyelni, mert hogy senkinek semmi nem tetszik. Ebből keletkezett a fő kérdés vastag betűkkel.
Én nagyon szeretem őket, de néha kicsit kirekesztve érzem magam mióta elköltöztem. Lehet ezért is vagyok erre ilyen érzékeny.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!