Ha nekem nem jött be az élet, és itthon is csak mélyítik ezt bennem, akkor tényleg csak a halál a megoldás, mert én nem látok mást?
Megalázott a szerelmem, akiről azt hittem, hogy egyformán vonzódunk egymáshoz. Ezt egy több éve tartó depresszió kiséri.
De mivel depressziós vagyok, ezért kimozdulni itthonról - nem lustaság kérdése. Hanem félelem.
Nos, a helyzet az, hogy anyám folyton üvölt, és hibáztat, mindre azt gondlja kifogás. Így van az allergiámmal is, a pajzsmirigy alulmüködésemmel is, meg mindennel ami csak épp és bizonyított tény. Nem érti azt sem, depressziósként miért ne csinálhatnám meg azt, amit meg kell.
A bátyám állandóan ugat velem, fenyegetőzik, idegileg kikészít. Ha eldurvul akkor fizikailag is bántalmaz.
Aludni általában 72 órán keresztül csak olyan 12-14 órát tudok, többnyire úgy, hogy 2-3 napig nagyon rosszul és keveset, aztán 1-2 napig 10-12 órát.
Nos ilyenkor is előfordul hogy felrugdosnak az ágyból, hogy lusta vagyok, és sose csinálom meg amit meg kell, pl. nem megyek el velük a rokonokhoz (tömegközlekedéssel), messzire.
Most sem aludtam, de már eléggé felidegesítettek, hogy ma se tudjak aludni, ha holnap aludni akarok menni, valószinű fel fognak kelteni, mert olyan a körülmény, hogy úgy néz ki délelött veszekedés lesz köztük, aminek megint én vagyok az oka.
Vagyis nem aludtam este, most aludnék, csak ideges vagyok, mert felidegesítettek, így ma se tudok, kell jópár óra, hogy lenyugodjak, reggel se fogok tudni, meg napközben mert kiabálás lesz, és legfőképp úgy, hogy valószinűleg a szobámban amíg alszom.
Nem vagyok már gyerek 20 éves vagyok.
De egyébként mondhatni hogy normálisak, csak nem értenek meg engem sosem. Depresszióra mindig azt mondják kifogás, meg az allergiára is (mármint hogy nem ehetek meg mindent). Ha ezekből veszekedés van ők ráhúznak, nem tetszik nekik hogy este általában nem alszom, így nappal azért sem hagynak.
Magam nem tudok életet élni, mert már kombinálnak a sulimmal kapcsolatosan is, pedig a helyzet az, hogy gyülölöm az iskolát a középiskolai sérelmek miatt, és eleve rossz is minden, meg ha be is megyek máshol jár az agyam, így tudom hogy most az utolsó évem is bukta.
Érettségivel depressziósan nem hiszem hogy megtudok állni a lábamon.
válasza:Önsajnálatról kell leszoknod. Ha ez megvan akkor tudsz boldogulni. Tudod a gond az, hogy te csak mások hibáit sorolod fel, hogy ki hogyan okozott fájdalmat neked. Oké, én elhiszem. De ami már megtörtént nem lehet meg nem történté tenni. Viszont nem is kell állandóan azzal takarózni, hogy mert X megbántott, Y. nem ért meg, és egy csődtömeg vagyok. Lépj túl rajta, és kezdj magaddal valamit.
Csak megjegyzem, nekem is csak érettségim van, se jogsi, se nyelvtudás, még boldogulok.
válasza:nem mondom azt hogy nincs igazatok, de ha egyszer is lenne lehetőségem megállni a lábamon, megtenném, és örökre eltüntetném ezeket az embereket az életemből úgy, hogy itthagynám őket a picsbe.
A bátyámnál néha azon gondolkozok, okozzon olyan testi dolgot, hogy feljelenthessem, börtömben kéne leélnie az életét, anyámnak meg vagy egy szanatoriumot javaslok vagy nem tudom.
Egyik fél sem hiányozna, ha nem lennék még ide utalva.
válasza: válasza:Ne haragudj, de elég fura okfejtést folytattál itt le. A depresszió egy betegség. Olyan betegség, ami viszont gyógyítható.
Ne a halálon gondolkozz, hanem menj el vele orvoshoz. Keress valakit, aki betegségként kezeli, és kérd meg, hogy segítsen ebben.
Én is voltam depressziós, a családom kiröhögött és azt mondták, hogy ez csak egy nagy kamu, nem betegség. De azért akadt, aki elkísért orvoshoz, ahol kaptam kezelést és meglepően rövid idő után már egészen jól voltam. Felesleges évekig húzni a dolgot, menj orvoshoz mielőbb.
" Érettségivel depressziósan nem hiszem hogy megtudok állni a lábamon "
Tudud, ha hirtelen az utcára krülnék és nincstelenné válnék, akkor sem lennék hajléktalan.
válasza: válasza:És újra: a depresszió a modern kor modern kifogása arra, hogy a gyáva embernek ne kelljen szembenézni a problémákkal. Sokkal kényelmesebb önsajnálatba burkolózni, és másokat hibáztatni, mint erőt venni magunkon, és talpra állni.
Nekem is voltak sz*r időszakaim. Kinek nincsenek? Ilyenkor kell erőt venni magunkon, és küzdeni. Azt is elfogadom, hogy a depressziót nem magadra mondod, hanem orvos is alátámasztja- de akkor miért nem jársz kezelésre? Harcolj! Küzdj! Önsajnálattal semmire nem mész.
Ez egy legyőzhető dolog.
Másokat hibáztatni a gyengeségedért meg gerinctelen.
Sajnálom a helyzetedet, de téged nem tudlak.
amikor a kérdést kiírtam, el akartam menni orvoshoz, és gondoltam ti majd pozítiv kommentekkel ezt nyomatékosítjátok.
A valóság pedig az, hogy csak elvettétek a kedvemet tőle, mert ugyan mindenki az orvost tanácsolja, engem hibáztat.
Holnap összecuccolok, és elmegyek valahova, pontosabban eltünök, mert szólni senkinek nem fogok.
Van kb. fél misim, abból talán valameddig megtudom oldani. Ha meg elfogy, max az utcán maradok, sokkal jobb ott is, mint itt.
válasza:Tedd fere az onsajnalatot mert a csaladodo eltartja a feneked van hol es mit enni es aludni.
Depresszio a nagy semmittevestol es a celtalansagtol van.
Ebredj allj talpra kezdj valamit magaddal es kicsit szegyeld is magad hogy szuleid nyakan elsz 20 evesen!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!