Miért ilyen a családom?

Mióta az eszemet tudom soha nem számíthattam senkire a családból.Soha nem védtek meg,soha nem álltak ki mellettem/értem.Három testvérem van,már felnőttünk.Most is csak akkor keresnek ha segítség kell,de azt meg nem kérdeznék hogy vagyok.Szegény apukám,biztos forog a sírjában,hogy így széthullott a család.Elegem van a "bólogató kiskutya" szerepből.Viszont ha kinyitom a szám,félek hogy végleg eltávolodunk egymástól.Pedig már kitörnék mint egy vulkán.Nem tudom mit tegyek,emésztem csak magam.