Hogyan lehet nem foglalkozni egy rosszindulatú, féltékeny, sógornővel?

Nem kertelek: jól alakítottam az életemet. Egy vidéki kisvárosban születtem. Anyukám óvónő volt, apukám bányász. A bátyáim egy az egyben, mind munkanélküli, játékgépező, iszákos emberek, sose szerettek dolgozni. Közel a 40hez még mindig a szüleim nyugdíjából élnek otthon 8 általánossal. Én befejeztem a gimnáziumot, majd továbbtanultam(kaptam a testvéreimtől a savat rendesen, mert a kollégiumra és a tankönyveimre ment a pénz, nem nekik cigire meg sörre).Ki akartam törni ebből a közegből és nem akartam visszaköltözni abba a városba így közben nyelvet tanultam, fejlesztettem magamat, letettem két nyelvvizsgát, summa cum laude diplomáztam. Megismertem a páromat, jött a románc, sülvefőve együtt, összeköltöztünk. A páromnak volt tőkéje, nekem gazdasági ismereteim így elkezdünk ingatlanokba befektetni és nagyon jó eredményeket hozott. Ekkor jött be a képbe a huga, akinek nem tetszett, hogy ő ebből nem kap, hiszen ő családtag stb. A párom megmondta, hogy a pénzből nem kap, de munkát tud neki adni. Maga volt a rémálom kijátszva a testvérkártyát nem csinálta a munkájt, osztotta az észét, kávázgatott, megkapta a fizetését egy hét alatt elverte szolira, ruhákra, bulira, majd jött sírva, hogy nincs mit ennie. 4 hónap után, amikor lopott a bent tartott pénzből, a párom kirúgta, azóta én vagyok a szemét a k..a aki fűti ellene a bátyját, hogy ő miattam elveszítette, hogy én csak egy földetlapátoló vidéki tahó vagyok stb. Felhúztam magam, majd megbeszéltük, hogy a csaj sérült, pofára kell még esnie párszor, hogy észhez térjen és majd utána rendezzük a dolgokat. Ez évekkel ezelött volt. Azóta Karácsonykor, Húsvétkor, amikor összejön a család megcsinálja a maga kis műsorát, csipkelődik, féltékenykedik, megjegyzéseket tesz az általam készített ételre, volt hogy látványosan rosszul lett és ki ment "hányni" amikor az általam készített sütiből evett, mindig megjegyzi hogy "biztos jó drága az a karkötő amit a bátyám vett neked, bezzeg nekem szrik a fejemre" stb. Ezekkel eddig elvoltam. Éltük az életünket, viszonylag kényelmesen, nem hiányoltunk semmit, tartottam magamat annál tanultabbnak és intelligensebbnek, hogy egy ilyen kis tanulatlan, rosszindulatú csitri felhúzzon. Nemrég kiderült, hogy terhes vagyok. Bejelentettük, első reakciója(szó szerint, szülők előtt): Remélem elvetélsz és akkor végre jól pofánverhetlek, bár azon sem lepődnék meg ha nem a bátyámé lenne. Te "Feri" én csinálnék egy apaságit a helyetekben. De ha mégis igazam lesz had rúgjam már hasba." Nem tudom mi volt velem, hormonok vagy hasonlók de úgy megtéptem a csajt, hogy ketten szedtek le róla. Azóta remegek az idegtől és csak arra gondolok, hogy legszívesebben összeszurkálnám. Mi a véleményetek erről? Nem akarok az állandó idegeskedéssel a babának se ártani, iszom nyugtató teát, kaptam enyhe altatót, de naponta min. 10x össze akarok törni valamit. Sose voltam ideges típus, de most egyszerűen 2 hete, mióta ez történt szétvet az ideg.