Miért van az, hogy néha a vérrokonok szemetebbek és aljasabbak tudnak lenni egy rosszindulatú idegennél is?
Tudom, hogy hiábavaló kérdés, de azért megkérdezem, hátha valaki van olyan kedves és tud segíteni. Ma van az egyik közeli rokonom névnapja. Felköszöntöttem, arra sem volt képes, hogy azt írja vissza: köszönöm. De MINDENKI másnak folyton teszi az agyát mindenhol, beleértve a közösségi portálokat is (ahol én nem sűrűn vagyok, de ha ott vagyok, látom a bejegyzéseket).
A férjem bunkó bátyja nemrégiben ugyanezt tette. A férjem és én felköszöntöttük a születésnapján, nekünk azt sem írat vissza, hogy köszönöm. Mindenütt másutt vadidenegek tette az agyát - tudván, hogy ezzel jól belénkrúg. Hiszen látom, hogy rajtunk kívül bárkinek teszi az agyát.
Jópár ilyen rokonom van, sajnos.
Természetesen ez volt az utolsó, hogy felköszöntöttem ezeket az embereket, de ettől függtelenül fáj, amit tettek. És a férjemnek is fáj, tudom, látom rajta és mondta is.
Miért van ez? Tiszteletek a kivételnek, mert biztosan van olyan, csak nekem nem volt szerencsém ehhez a kivételhez.
Köszönöm a válaszokat és köszönöm, hogy végigolvastátok.
Nem tudja, hogy hol fáj, általában szőnyegbombáz. Abba rúg bele a legnagyobbat, aki kedves és normális akarna vele lenni.
Nem FB-on köszöntöttük fel, hanem e-mailban, illetve e-mail -képeslapon. De a FB-on és hasonló oldalakon láttam, hogy mit művelt. Nekünk azt sem írta vissza, hogy köszönöm, de a születésnapja előtt már lobogott és tette az agyát.
Miért nem ismerik a nárcisztikusok azt a szót, hogy köszönöm? (Csak költői kérdés volt.)
Túlreagálod. De gáz valakit azért felköszönteni, hogy bezsebelhesd a háláját.
Velem is számtalan alkalommal megesett, hogy elfelejtettem mindenkinek reagálni, vagy pont a születésnap miatt program volt és ezért maradt el.
Fordítva is megesett nem egyszer.
Eléggé hibakeresőnek tűnsz, ez a leírás nekem inkább tűnik sértődött (valami más sértettség van a háttérben szerintem) belemagyarázásnak.
Hát nem, éppenhogy nem vagyok hibakereső, valaki mást látsz helyettem.
Rosszul látod: nem azért köszöntöm fel, hogy bezsebelhessen a háláját - ez nem én vagyok -, hanem az esik rosszul, hogy arra sem képes, hogy megköszönje.
Elemi dolog az, hogyha ez ember kap valamit, azt megköszöni. Már egy hároméves is tudja. Aki ezt nem teszi, mert "elfelejti", az egyfajta játszmát játszik: valójában csak jól bele akar rúgni a másikba.
Aki ezt nem teszi, mert "elfelejti", az egyfajta játszmát játszik: valójában csak jól bele akar rúgni a másikba.
De, ez a hibakeresés. Ha valamit adok - gesztust, ajándékot, segítséget - akkor azért adom, mert jó szívvel teszem. Ha ezért bármiféle hálát vagy viszonzást várok, akkor nem jó szívvel adtam.
Két eset:
Egyik ismerősöm születésnapja pár nappal később jutott eszembe. Felhívtam, megköszöntöttem: kirohant, hogy micsoda dolog ennyivel később, miért nem jutott eszembe aznap, biztos nem is érdekel. Tehát a földbe döngölt és megsértődött.
Másiknál szintén pár nap késéssel köszöntöttem: mosolyogva mondta, hogy ugyan, viccelődött, hogy 8 napban még benne vagyok és örült a köszöntésnek.
De rém egyszerű, ha dühöngés helyett megoldást keresel: hívd fel telefonon az ünnepeltet, ott kénytelen lesz mondani valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!