Máshol is van ilyen, vagy csak mi vagyunk ilyen fura család?
Csak kíváncsi lennék. Van nekünk minden évben karácsony másnapján egy családi összejövetel, amit mindenki utál, de az öregek (3 fő) ragaszkodnak hozzá. A szülőfalujukban rendezik, ami mindentől messze van és órákat kell utazni. Vagyunk vagy harmincan, négy turnusban ebédelünk, a lakás kicsi, nem tudsz megfordulni anélkül hogy ne vernél le egy tepsi sülthúst. Nem is tudom ki hogyan rokon, nem is ismerem őket igazán, persze ezzel mindenki így van. De el kell menni mert különben sértődés van, meg a negyven akárhány év alatt ez olyan kötelességgé vált már. A rokonok nagy része elég fura, engem például eléggé zavar az xy rákos néni, aki rohadt büszke arra, hogy éppen hol találtak neki áttétet. Persze ezt ebéd közben adja elő.
Máshol is vannak ilyen kényszeredett összejövetelek? Mert ismerőseim közül mindenki csak néz meg röhög ha megkérdezem.
14/f
Tudod, ennél már csak egy rosszabb lehet.
Ha egyedül ülsz egy fenyőág alatt, amire éppen feldobáltál ezt-azt. Mert minek fát venni, és azt díszíteni?
Minek főzni? Magadnak?
nälunk ilyen nincs temetèseken kivül sosincs semmilyen összejövetel :D
egy csomo mäsodunokatesomat pl èletemben nem is lättam...
Figyelj csak 20as, én tényleg sajnálom, hogy ilyen rossz helyzetbe kerültél, de sose értettem ezt a fajta hozzáállást.
Miért kéne nekem szeretni amit utálok, csak azért mert az másnak nincs, de szeretne?
nem azt mondtam, hogy szeresse, hanem, hogy értékelje :) a kettő nem ugyanaz
ezt addig senki sem érti meg, míg át nem éli
"Mert minek fát venni, és azt díszíteni? Minek főzni? Magadnak?"
Igen. Mert aki csak akkor gondoskodik magáról, ha van mellette valaki, az nem érdemli meg, hogy legyen mellette valaki.
Másrészt: itt most mindenki, aki fizikailag egészséges, fel van szólítva, hogy azonnal menjen el táncolni tanulni. Nekem gyerekkoromban volt egy térdsérülésem, és abba kellett hagynom, tehát ha van itt épp testű ember, aki nem táncol, nem értékeli, hogy jó a lába, az önző szaarházi.
Ó, nem vagyunk rokonok véletlenül? Nálunk is ugyanez volt, illetve van ma is, csak én, ahogy 18 éves koromban elkerültem otthonról, és magamat tartottam el, szépen közöltem, hogy részemről ennyi volt a kötelező bájolgás és kínlódás.
Nem tetszett nekik, de nem tudtak mit tenni velem (volt legalább téma a következő pár összejövetelre, hogy én milyen elfajzott, stb. vagyok).
Aztán megismerkedtem a párommal és családjával, és rájöttem, hogy van, ahol a családi összejöveteleken az egymással kapcsolatot tartó családtagok jönnek össze, mindenki jól érzi magát, és az idő normális beszélgetéssel telik, nem a távollévők szapulásával.
Szóval tarts ki, pár év és kijelentheted, hogy te már elég tepsit vertél le, ennyi volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!