Tényleg az én felelősségem?

Azt terveznek amit akarnak, te meg éld tovább az életedet.

Nyugodtan fenyegetőzhetnek perrel is, te csak nyertesként jöhetsz ki belőle. Ők azt mondják fogadd be az unokatesót, te meg azt mondod, hogy "nem", és becsukod az ajtót/leteszed a telefont.

Én tuti megmondanám nekik, hogy majd akkor kapnak pénzt, hogyha megtanulják azt beosztani és nem verik el az első pár napon, vagy az első két héten.

Emellett addig sem kapnak, amíg a saját életemet feladható szintre, tehát van hol laknom, vannak bútoraim, ki tudom fizetni havonta minimum a lakbért és rezsit, szóval még saját kecó sem kéne, és meg tudom venni a kaját a hónapban. Ez egy ideig el fog úgyis tartani, míg sikerül egyedül egy ilyen körülményt elérned, de a saját életed kell élned, saját szabályaid, szád íze szerint.

Kérdés, hogy mennyi idős vagy, de gondolom 21-22 körül minimum, ha az egyetem végét emlegetik.

Én anyának mondjuk egyetemistaként segítettem, de azért, mert keresett havi 80-t, amiből 30 volt a bérleti díj, hogy tudjon dolgozni, meg a cuccai, amik kellettek, és eldönthette, hogy számlát fizet vagy kaját vesz. De ez egy másik eset.

Lényeg, hogy csak úgy tuti tennék rájuk magasról.

Unokatestvéred pedig. Én nem bírnám lelkileg. Egy pár hétig lehet, hogy utána tuti nem bírnám ép aggyal. Erre is mondd meg, hogy átmenetileg, max. 1 hónapra oké, de ők fizetik a nővért/háziápolót, aki otthon lesz vele, míg te dolgozol. Erre úgyis befogják, vagy ha nem, akkor megmondod, hogy szeretnél végre a SAJÁT lábadra állni, és bocsi, de ez nem fér bele.

Az a lényeg, hogyha úgy van, akkor légy kemény, és állj a sarkadra.

Egyébként ha már megmondtad nekik...

Hogy reagáltak?