Mit csinálnátok ha kiderülne, h van egy elttkolt féltestvéretek?

Nekem több is van. Az egyik pár éve keresett meg, én még csak 14 éves voltam, ő pedig még nagyon kicsi. De kíváncsi volt rám, úgyhogy elkezdett e-mailekkel bombázni, én pedig udvarias kislány módjára válaszolgattam neki. Jó fej kölyök, örülök, hogy így alakultak a dolgok.

30 évesen meredek lehet ezt megtudni. De sosem tudhatod, mi sül ki belőle. Én megkeresném a helyedben. A legrosszabb az lehet, hogy nem akar veled beszélni sem, vagy ha igen, akkor nagyon különbözőek lesztek, nem jöttök ki jól. Egy próbát megér.

Megkeresném de csak akkor ha valahogy kiderülne, hogy tisztában van vele, hogy az apja elhagyta tehát nem egy idegen férfit tart a saját apjának.

Furcsa, hogy itt valahogy inkább a szülők oldalán állnak.

Én nagyon másképp néznék ezek után a szüleimre.

Lehet, hogy én gondolkodom fordítottan de elgondolkodnék rajta, hogy ennek az egésznek, mi értelme??

Először is ha valakinek van egy gyereke azt ne vesse már le, mint valami szennyest hanem igenis vállalja fel mert akárhogy is jött össze az a gyerek az égegyadta világon semmiről sem tehet sőt: talán neki nagyobb fájdalom, hogy elhagyták, felé se néztek de egy másik gyereket jobban szeretnek és törődnek vele. Úgy, ahogy neki is kijárna.

A felnőttkor ott kezdődik, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért.

Ha van egy gyerekem azzal törődöm. Normális helyeken legalábbis így van.

Nem titkolom a többi gyerek előtt, minek?

Nem is értem ezt a fajta rosszindulatot. Amikor egy ember fejében megfordul, hogy ezt a gyereket kiiktatom az életemből csak gondnak van, van saját családom és juj senki nem beszéljen róla. És ebben mindenki támogatja nagyszülők, új házastárs, stb. Mintha csak egy tárgy lenne. Undorító!

Az biztos, hogy az addigi tisztelet és bizalom a szüleim iránt igencsak megcsappanna.

Nem is értem, hogy bánhat egy ember így bárkivel is pláne a saját gyerekével.

Én megkeresném a tesóm aztán döntse el ő akar-e velem ismerkedni.

Lehet, hogy nem mert benne is munkálkodna a sértődöttség.

Egyáltalán nem lepődnék meg rajta, és nem keresném fel őt/őket. A szüleimnek anno nagyon zűrös ügyei voltak, így lett 3 féltestvérem, az egyikről kb. semmit se tudok, életemben egyszer találkoztam vele, a másiknak már egy egész családja van, a harmadikkal meg elnézünk egymás mellett, annak ellenére, hogy egy házban lakunk.

Egy 12 éves kislány szeméből akinek elege van a családjából.

Tehet róla a féltesó?Nem.

Érdekes én megéreztem,h van.De megismertem 20 évesen és nem áll hozzám közel.Ennyi.

Az ő hibája?Nem.Ne úgy kezeljük, a féltesót már,mintha ő lenne a bűnös....

Ahogy a mondás is mondja a rokonainkat nem mi válogatjuk meg.

Sokat nem változtatna. Van két féltestvérem, 6 és 20 évvel idősebbek nálam, az idősebbet nem is láttam soha, a kisebbet pár évtizede utoljára. Ha velük nem is, de egy hozzájuk kapcsolódó rokonommal összefutottam a Neten, de nem sokat beszéltünk, annyira nem volt meg a közös hang. De a normál féltestvéreimmel esetleg találkoznék, velük nincs bajom, arról nem tehetnek, hogy a fejük kiköpött apjuk, bár ama egyedet ugyanúgy "kitagadták", mint én. Nem volt nagy sikere a gyerekei körében, pedig rengeteg cikket írt a szeretetről, épp csak a gyakorlatba nem tudta átültetni...

Úgyhogy azzal a családdal nincs kapcsolatom, de nem a féltesóim miatt. A kisebbel még játszottam is egész piciként, fotóink is vannak. Ha felbukkanna egy harmadik, az pont annyira lenne idegen, mint a nagyobb. Sok vizet nem zavarna.