Mit csináljak? Már nagyon elegem van.

Ez egy lejtő. Minél többmindenkit elkerget maga mellől annál jobban benne vannak a "vesztett meccsek" száma, az előidézett állapot sajátosságánál fogva annál magányosabb is, annál jobban kapaszkodik az emberbe, akár agresszíven is, mert élni akar, társalogni, ő is társas lénynek született. Minél inkább, annál inkább, egyre kétségbeesettebben rugdos és riaszt el magától mindenkit, magának akar. Ez egy szelete csupán, nem eredőként kell kezelni, ez egy kimenet. Mindenesetre most ez van. Van, mikor segít a szeretet, a türelem (azt ne várd, hogy a fentieket beismeri vagy hogy neki szüksége van bárkire is, ő "erős", na persze), de van, hogy ha nyitsz felé, akkor is belédtapos már, mert annyira harci módban van és visszaél az ember türelmével, ez utóbbi esetben már hosszadalmas terápia szokott lenni a kulcs, de van, hogy még az sem.

Azt ne vedd magadra, hogy téged akar dokiztatni: ő a konfliktust látja, saját magát azonban a konfliktusba nem (ez egyébként tipikus). A helyzetnek nincs megoldása, hát ha ő nem, akkor ki a hibás, ki a defektes? Nem marad más, csak te, hát te vagy ott. Ha nem tudod rávenni a környezetét - ami ugye nincs is :D - vagy ő maga nem vállalja be a pszichológust, amit együtt érdemes, ketten menjetek el - akkor az az általános eljárás, hogy nincs eljárás.:( Kikínlódod még ezt a két évet, majd kirepülsz. Olyan szívesen szolgálnék szívmelengetőbb lehetőséggel, tanácsokkal, de ezzel tudok csak.:(

No, akkor apukáddal beszéld meg ezt a dolgot!

Az nem normális, hogy Rajtad lóg az anyád, apukádon kéne lógnia.

Legközelebb csak irányítsd el apukádhoz, és végy kulcsot az ajtódhoz, zárkózz be!:)