A Ti családotok normális? Ha nem egészen normális, akkor ez hogyan nyilvánul meg?

Haha, ez nekem való kérdés. :D

1 nagymamám él már csak, aki nagyon rossz természetű.

Anyukám alkoholista és pszichés beteg, apukám tipikus régivágású nehéz temészetű férfi.

4 testvéremből kettő drogos, a másik kettőt (kicsik) én nevelem.

A férjem egy full elvarázsolt figura, de rendes alapjába véve.

25 vagyok.

Sztem ez nem normális annyira. :))

Nem normális. Válások. Alkoholista is volt a családban. Egyéb problémák is voltak egyes családtagokkal. De a legszűkebb körben nagyjából rendben van :)

Nem olyan nagy a családunk, de összetartó. Olyan nagy viszályok, ellentétek nincsenek.

2. vagyok, nem sajnáltatom magam, csak néha elgondolkodok rajta, hogy ez kattant felállás.

A családi ünnepek a legjobbak. 10 percenként váltogatják egymást az abszolút röhögés és az ordibálás/sírás. :D

A mi családunk normális, baromi szerencsés vagyok. Anyukám és apukám neveltek engem és a húgomat 13 éves koromig, akkor elváltak, anyánál maradtunk. Nála jobb anyát a világon nem tudok elképzelni, mindenkinek ilyet kívánok, remélem egyszer én is ilyen leszek. Apukámmal lazább a kapcsolatom, nem is beszélünk minden nap, de tűzbe tenné értünk a kezét, és viszont. A válás békés volt, utána is jóban maradtak a szüleim, nem szenvedtünk hiányt soha semmiben.

A nagyszüleim tündérek, apukám szülei a mai napig imádják egymást, és ott segítenek a válás ellenére anyukámnak és nekünk is, ahol csak tudnak, anyagilag és fizikailag is. Másik nagyszüleim is mindenben támogatnak, ők fiatalabbak, energikusak.

A húgom a legjobb barátnőm is egyben, mindent tudunk a másikról.

Szeretnek minket, elfogadják a döntéseinket, inkább tanácsot adnak, minthogy beleszóljanak a dolgainkba. Mivel így állnak hozzánk, szívesen fordulunk hozzájuk bármilyen problémával.

Mindenkinek ilyen családot kívánok. Mindig természetesnek vettem őket, de amióta itt olvasom a kiírt kérdéseket, egyre jobban tudatosul, hogy mekkora érték ez.

Az én családom nagyjából normális.

Az a nem normális, hogy már egy évtizede sajnos nem élnek a szüleim, még régebb óta a nagyszüleim (37 vagyok).

A tágabb családunkban sem volt alkoholsta, öngyilkos, nem tudok pszichiátriai betegségről sem (kivéve időskori elbutulás, Alzheimer-kór, de azért az egy picit más kategória).

Egészséges a kisfiam is, jó a kapcsolatom a testvéremmel és az ő családjával is- közösek és szeretetteliek az ünnepek.

Az egyetlen átlagtól eltérő és a te megfogalmazásod szerint "nem normális" elem a családban az, hogy én elvált vagyok és egyedül nevelem a kisfiamat- de a válás egy megfontolt döntés következménye volt, kultúráltan történt és a kisfiamnak nagyon közeli és jó kapcsolata van az édesapjával (na ez sem "normális" ma Magyarországon:)

Hát...apám szülei nem normálisak....

Aztán vitatható a viszonyom a szüleimmel.

A párommal jól vagyunk. A párom szüleivel szintén nagyon jól.