Mi mit tettetek volna, az illem a fontosabb vagy az egészség?

Első babás anyuka vagyok, nehezen jobb a babánk, de igyekszem nem túlfélteni, most mégis ezt mondják rám, és nem tudom, kinek van igaza.

Kértem a családot, hogy a gyerekágy végéig, a nagyrokonok legalább pár hétig ne jöjjenek még, főleg hogy járvány van a környéken. A baba most múlt két hetes. Hétfőn hívtak, hogy a héten jönnének. Mondtam, hogy még szeretnék egy kis időt, férjem is mondta, ők szabadkoztak, hogy csak pár percig zavarnak, nem is babalátogatás lenne, de pont erre járnak majd valami ügyben, és már annyira kíváncsiak!!! Hiába mondtam, hogy közösségi hálón már van fenn kép, erősködtek. Szerdát vagy csütörtököt mondtak, de nem jöttek, már örültem is, hogy végre ez egyszer figyelembe vették a kérésem, erre ma reggel 9 előtt megállt az autó a ház előtt, kiszállt após és felesége, sógoromék és a két gyerek, látom, jönnek fel. Én épp szoptatás után, még pizsiben (akinek volt két hetes baba, és épp nem várt vendéget, tudja, milyen még a reggel, főleg hogy éjjel alig aludtam vele. Férjem munkában, azt se tudtam, mit kapjak magamra, már csengettek. Kinyitom, (két kaput kell nyitni nálunk) lehet, ez volt a szerencse, már odafelé a kulccsal hallottam, hogy fuldokolva köhög az egyik gyerek, kérdeztem, betegek? Sógorom felesége nevetve: már semmi baja, nem is volt már lázas csak egy kicsit köhög se az már semmi. A nagyobbik lány erre hangosan: anya, és amikor hányt, az is attól volt? Ott állt meg a kulcs a kezemben, és égő, hogy ők ott talpig arra várnak, hogy nyissam, én meg állok, de rákérdeztem, hogy milyen hányás? A gyerek gyorsabb volt és mondta hogy tegnap mindketten hánytak, azt anyja kijavította hogy csak kicsit elrontották a gyomrukat, biztos rossz volt valami a kajában, mert mindenkinek ment a hasa, ezért nem is jöttek tegnap, de reggelre már semmi bajuk nem volt. Ekkor mondtam nekik, hogy oké, a látogatást tegyük más időpontra, én meg sietek vissza, mert a gyerek egyedül alszik bent én meg megfázok, bocsánatot is kértem, pedig szóltam előre, hogy most nem lenne aktuális, és mégis jöttek, köhögve, előtte az egész család hasmenéssel és hányással volt otthon, és nem akartam ennek kitenni se magam, se a kicsit... Erre fél órája hívott a férjem, hogy sírva hívták fel, hogy én egy utolsó senki vagyok, hogy ők CSAK MIATTUNK eljöttek (amikor előtte azt mondták, nem mi vagyunk a fő cél) én meg !elzavartam! őket. Lehet, még a hormonok miatt, de én is sírok, mert nem tudtam megtenni, hogy beengedem őket, hogy aztán mi is hányjunk vagy lázasan köhögjünk pici babával... és én vagyok a hibás, azt mondták, nem is jönnek ezek után, csak miattam.

Ti mit tettetek volna?