Sógornőm miatt haragszik rám mindenki? .
Kedves sógorom és a felesége, kemény 3 hónapja próbálkoznak a babával, de egyenlőre nem jön Nekik, viszont sógornőm már teljesen kétségbe van esve, amit meg is értek! Viszont, megpróbálja a mi gyerekeinken kiélni magát, ami finoman szólva is az agyamra megy,amúgy sem egyszerű Velük, mert az apjukat csak minden második hónapban látják (viszont akkor 4 hetet itthon van velünk!), plusz a kislányunk épp dackorszaka kellős közepén vagyunk, a fiaink pedig épp most kezdtek el verekedni...
Megígértem mára a kicsiknek, hogy ma ovi után festünk itthon, erre megjelent az oviban sógornő, hogy ő elviszi játszóra a fiúkat, ami nem is lenne gond, legalább lenne egy kis időm magamra. De a fiúk nem is akartak menni, egyrészt az itthonra beígért festés miatt, másrészt napok óta lappang bennük a betegség, így nyűgösek is picit. Erre még az oviban sógornőm ordított velem hogy én soha nem engedem el vele a gyerekeket, meg ellene nevelem őket. Jó, lenyeltem, mások előtt nem balhézok, megkértem hogy Jöjjön haza velünk és amíg a kicsik festenek beszéljünk meg mindent egy tea mellett. De ezt már nem akarta, inkább hazaviharzott és isten tudja hogy adta elő a történetet anyóséknak és sógornak. Lényeg hogy anyós felhívott hogy most azonnal jön hozzánk mert muszáj beszéljünk, mkor ideért láttam rajta hogy ideges nagyon, be se jött csak a kapuban ordított velem, hogy igen is el kell fogadnom hogy sógoroméknak is gyereke lesz és szegény kislány csak gyakorolni szeretne és igenis kötelességem elengedni vele a kicsiket, amikor csak ő akarja! És el is viharzott... Hívtam rögtön a férjemet, úgy vette fel hogy tudja hogy miért hívom, ne is vegyem fel, mindig is az öccse volt a kiskedvenc, mi pedig kiestünk a kosárból amikor nem akartunk odaköltözni hozzájuk, bírjam ki, jövő hét végére itthon lesz, addig pedig hagyjam őket.
Tudni kell hogy attól hogy a Férjem nincs itthon velünk minden héten viszem a kicsiket anyósékhoz, legalább egyszer hétközben és egy teljes hétvégi napra.
Sajnos nem ez volt az első húzása sógornőmnek, a legutóbbi alkalommal szöges hús pogácsát akart adni a kutyáinknak, mert szerinte gyerek közelébe nem való állat. A fiaink születésnapjára pluszba haza jött az apjuk, erre ő pont aznap akarta őket elvinni vidámparkba, akkor is megsértődött mert a kicsik sírtak hogy apa nélkül nem mennek sehova.
Szerintetek tényleg én nevelném ellene a gyerekeket vagy ő lenne túl ragaszkodó???
Azt a qrva, azt a qurva.....!!!!
De fura ember vagy te, megáll az eszem!
Most felteszek neked nagyon sok kérdést, hátha rájössz általuk valamire, nagyon szeretnék segíteni, hidd el. Nem bántásból leszek durva, kérlek ne sértődj meg!
Szöges húsos pogácsát akart adni a kutyáitoknak??! Mi van? Most komolyan, végem van, sok mindent olvastam már itt, nade- otthon nekiállt a két kis habkezével szöges húsos pogácsákat csinálni a kutyáitoknak? Mert gyerek mellé nem való kutya? Köze mi hozzá? Szerintem épp hogy való, pedagógiai célzattal is.
Ilyen embert a gyerekeid közelébe engedsz, RÁBÍZNÁD? Beteg ez a nő, nem is akármennyire, aztán ha nem jön össze egyáltalán a gyerek és bekattan, csinál valamit a tieiddel, akkor mi lesz? Felelőtlenek vagytok, de nagyon, komolyan mondom.
Mellesleg szerintem ez iszonyat primitív, erre nevelné a gyerekeidet, állatkínzásra, gyűlöletre, gyilkosságra? Szerinted verbális módon mit fejez ki a gyerekeid felé, és hogy engedheted mindezt? Gyávaságból, kényelemből, konfliktuskerülésből, nevezheted, aminek akarod, de nem méltó egy szülőhöz.
Nekem volt ilyesmi esetem, após nem igazán szereti az állatokat, nem is nagyon érti a nem szavat (elég autoriter személyiség) de volt rá gondom, hogy megmondjam, mi szeretjük az állatokat, a gyerekem szintén szeretni fogja és nem rugdossuk őket, mert az primitív viselkedés a szememben, és utálnám, ha ilyen buta gyerekem lenne!
Üvöltözött veled az óvodában (ez is milyen már, hogy programod van a gyerekeiddel, de behúzod füled-farkad, mert a sógornő mást akar?!), tudod mit adtam volna neki? Dolgoztam óvodában, hidd el, ha kinyitod a szád, senki nem nézett volna hülyének, nem úgy, mint most!
Ha nem érsz oda időben, elviszi nélküled őket, vagy minek ment az oviba, nincs nektek telefonotok, amin előzőleg hívott volna? Vagy tőled nem kell engedélyt kérni a saját gyerekeiddel kapcsolatban?
Jön az anyós, képtelenségeket ordítozva a te kapudban, hogy oda KELL adnod a gyerekedet, KÖTELESSÉGED (???), AMIKOR CSAK Ő AKARJA??! És te hallgatsz, nem utasítod helyre? Hát kik vagytok ti, de most nagyon komolyan, és mik a te gyerekeid, közkincsek, viszi, aki akarja? Neked nincs akaratod egyáltalán?
Ne haragudj, de én még ilyet nem is hallottam. Hogy lehet ilyen állapotba jutni?
Ha nincs a férjed, minden héten vinni kell a gyerekeket az anyóshoz, ha akarod, ha nem (persze meggyőzöd magad, hogy akarod)?
Utolsó mondatodat nem is értem: te nevelnéd ellene a gyerekeket vagy ő lenne túl ragaszkodó? RAGASZKODÓ? Te erre ezt a szavat használod?
Szerintem hallgatsz is el jócskán, mindent nem lehet leírni - őszintén mondom, ha figyelembe veszem mindazt, amiket leírtál (beszólogatások, üvöltözések, nem beszélve a többiről), minimum egyszer már úgy megvertem volna a sógornődet (nem tudom, ugyan hogyan, mert életemben nem kerültem verekedős helyzetbe, de ez lett volna az!), hogy az utcába nem jönne be többet és le lenne tudva a gond egyik fele, a másikat meg most rendeztem volna le, amikor ordítozott, hogy mit KÖTELESSÉGEM nekem csinálni a saját gyerekeimmel.
Sose tudtam megérteni, hogy kerülhetnek nők ilyen stádiumba anyóssal, egyéb nem vérrokonnal, ti nem tisztelitek magatokat és a családotokat egyáltalán?! Miért hagyod, hogy így elkanászkodjanak, miért nem véded meg magatokat, az nem kellő indok, hogy valamikor jóban voltál anyóssal... Valami nagy baj van nálatok, 35 éves elmúltam, de én még ilyet nem láttam, tapasztaltam, hogy valakinek ilyesmiket ordítozzon az anyósa a kapuban.
A sogornöd egy szivtelen dög.Megakart kinozni egy szerencsetlen ällatot, aki meg vedekezni sem tud ellene???
En mär reg eltiltottam volna a gyerekeimtöl. Aki egy kutyät kepes kinozni, az gyereket is.Sajnos lättam mär ilyet.
Elhihetitek, hogy a szöges dolog után kiorditottam magam, azóta ebbe már nem szól bele. Az óvónők pedig nem engedik el a gyerekeket még anyósomal sem, ha csak előtte való nap én nem szólok hogy valamiért nem tudok menni értük. Azt pedig hogy mennyit vannak náluk a kicsik, egyrészt megbeszélés volt, másrészt természetesen ha a kicsiknek nincs kedvük menni nem erőltetem, de imádják a nagyapjukat, aki szintén csak hétvégékre van otthon. Eddig hallgattam viszont! Felhívtam anyósom hogy ma jöjjenek át ők apóssal csak ketten, szépen leültettem őket és részletesen beszámoltam Nekik mindenről! Mostmár belátják hogy nem én voltam a hunyó és anyósom is bocsánatot kért. Azt pedig kikötöttem hogy Innentől sógornőm a feje tetejére is állhat akkor se viheti el a gyerekeket.
Köszönöm szépen hogy segítettetek, azt hiszem Mások "fej mosása" kellett hogy végre tisztázzak mindent. Azért volt ez ilyen nehéz mert tényleg csak ők vannak mellettünk, az én szüleimmel már 16 éves koromtól nem tartom a kapcsolatot.
Örülök, hogy végül tisztázódott, de én is csak annyit mondok, hogy remélem a sógornődnek SOHA nem lesz gyereke. Ez egyáltalán nem szülőhöz méltó viselkedés, a gyerek nem egy tárgy amin gyakorolni kell, meg mi az, hogy más gyerekét "elkéri" mert kötelessége valakinek odaadni a gyerekét? A sógornőd erősen pszichiátriai eset.
A gyerekek közelébe sem engedném többet, még akkor sem, ha lesz sajátja.
Én már minimum egy nyaklevest lecsavartam volna neki, annyi szent.
Nah..vegre...
Remelem kutyät sem fognak soha a közelebe engedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!