Rosszul kéne éreznünk magunkat, amiért a mi életünk máshogy alakult?
A párommal 3 éve élünk együtt, késő tavasszal össze is házasodtunk. Nincs saját lakásunk, sem házunk, az össz vagyonunk a bútoraink és egy autó. Jól élünk, dolgozunk mindketten, mivel még nem voltunk biztosak abban, hogy Budapesten szeretnénk letelepedni, nem láttuk szükségét hitelre venni egy saját lakást.
A párom nővéréék teljesen máshogy gondolkodnak. 4 évvel idősebbek nálunk, vettek egy régebbi típusú autót és egy házat egy vidéki kis faluban közel anyósomékhoz. Csinosítják, felújítják már két éve és nyáron fognak beköltözni, ezután szeretnének majd csak összeházasodni és gyereket vállalni.
Mi megtudtuk, hogy kisbabát várunk és bár egyelőre nem szeretnénk nagy dobra verni, azért a szűk családnak úgy gondoltuk elmondjuk a nagy hírt. Hát nem azt kaptuk, amire számítottunk.
Hétvégén anyósoméknál voltunk, ahogy a sógornőmék is átugrottak néha, ő konkrétan kikelt magából, hogy mire vállalunk mi gyereket, amikor semmink nincs!? Finoman visszaszóltam, hogy elég felnőttnek érezzük magunkat, hogy feltudjuk mérni a babával járó anyagi vonzatokat és mérlegelni tudjunk, hogy eltudjuk-e tartani, de ez nem is kérdéses, hiszen tervezett baba. Olyan mintha irigy lenne, vagy féltékeny, hogy nekünk minden előbb összejön, cserébe igyekszik felvágni azzal, hogy nekik mekkora házuk van.
Baromira a lelkemre vettem, mert azt hittem velünk fog örülni és egy boldog pillanat lesz, amikor elmondjuk mi vár ránk, nem pedig egy családi botrány... :(
Én megértem, hogy ők egy másik "sorrendet" választottak és biztosra mennek, de nem értem miért kell minket elítélni, amiért mi máshogy élünk!?
Most ezzel a helyzettel mit lehet kezdeni? Megpecsételte szerintem az egész heti hangulatomat, ha nem az egész életemet az, hogy ez volt a reakció arra, ami nekünk életünk legszebb és legnagyobb döntése.
válasza: válasza:Nem tudok arról, hogy egyáltalán rajta lennének a baba témán. Ez is a sorrend része, összeköltözés a közös házba, esküvő és gyerek, tehát ha nem lehetne gyereke a sógornőmnek sem derült volna erre még fény.
Azt nem tudom, hogy mennyire vágyik rá, mert sosem említi, csak hogy "még nem jött el az ideje".
válasza:És az egzisztencia ma azon múlik, hogy van-e saját lakásom, avagy nincs? :) Mint említettem mi is vehettünk volna már, de amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy itt szeretnénk megöregedni, addig fölöslegesnek tartom. Igen, majd egyszer lesz nekünk is, szeretnénk, de éppen azért nem vettünk még, mert sokáig tart megtalálni azt, amibe első látásra beleszeretünk, sokáig tart felújítani és ha valamivel később úgy döntünk, hogy költözni szeretnénk másik városba, akkor sokáig tart eladni. Én ezt úgy élem meg, hogy fölös macerától kíméljük meg magunkat, biztos lakhatásunk és megélhetésünk így is van!
A minden alatt a jó munkahelyet és családalapítást értettem, hiszen szerintem erre vágyik már legjobban a sógornőm is (ők jelenleg anyósoméknál élnek), csak ha már belekezdtek a ház felújításba, amíg az kész nem lesz semmi másra nem tudnak gondolni, illetve költeni a véges anyagi kereteik miatt.
válasza:Ki mondta, hogy szerintem irigyelni kellene? :)
Nálunk ez a baba tervezett baba volt, nagyon vártuk és így szerettük volna, nem egy elszakadt óvszer (nem is értem hogy lehet így beszélni egy babáról). Ha te nem is gondolod érdemnek egy gyerek születését, nekem életem legboldogabb pillanata volt, amikor az orvos megállapította a terhességet és az is az lesz, amikor megszületik.
A kérdés egyes egyedül azért született meg, mert nem értem a sógornőm rossz indulatát. Nem kell örömkönnyeket hullatnia velünk, de azért nem is ilyen reakcióra számítottam. Ennyi és semmi több. Nem gondolom, hogy irigykednie kéne bárkinek is ránk, de ezt szerintem sehol nem írtam. Azt írtam, hogy kicsit olyan mintha irigy lenne, én néhány megszólalásából ezt érzem.
válasza:Nem értem mire fel a rosszmájúság, de tiszteletben tartom a véleményedet. Kb. ugyanilyen stílusú a sógornőm is. Semmi bizonytalan nincs az életünkben és nem is tűnik úgy, hogy lesz a közeljövőben. :) Anyagilag köszönjük jól megvagyunk és nem gondolom, hogy bizonytalanabb az élet albérletben, mint egy hitellel terhelt házban élni. Ez a mi döntésük volt, az meg az övék.
Nem vártam üdvrivalgást, de én úgy nőttem fel, hogy egy ilyen hírnek örülni szokás, nem egymásnak esni a családban, hogy még is hogy képzeltük ezt, meg hova tesszük?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!