Testvérkérdés? Ki mit gondol erről? Nekünk kellene rosszul éreznünk ez miatt magunkat?

Szóval van 1 26éves bátyám,aki nem igen dolgozott még életében rendes munkahelyen. Kb.tavaly tavasszal kezdett targoncázni egy cégnél,ahonnan hétvégente járt haza,akkor itt aludt nálunk,hozta a mosnivalót stb.Nyáron volt,hogy másfél hónapot is itt volt.Októberben vége lett a munkának,akkor is jött hozzánk evett,aludt,fürdött,mostam a ruháit.Tavaly egész évben 10ezer ft-ot adott.A munka neki abból áll,hogy el teng-leng pár ezer forintért,rendes munkahelyre nem akar menni.Megmondtam neki,hogy januárban el kell mennie innen.Persze,semmi sem változott.Ha álláshirdetést mutattam neki,fel sem hívta,meg sem kérdezte.Volt,hogy tel.számot adtam neeki meg se próbálta,se kertészetbe,se kőmüveshez,se gyárba nem hajlandó menni. Kb.2hete összevesztünk és elhajtottam.Most máson élősködik. Viszont még neki áll feljebb,hogy el mertem küldeni. Nekem családom van 2gyerekkel vagyok itthon és a párom dolgozik rendesen. Én is mindig dolgoztam épp ami volt,nem arra vártam,hogy majd valaki felajánl havi 300ezret és még dolgoznom sem kell.Szerintetek türnöm kellett volna tovább?