Van erre valami segítség, hogyan vészeljem át a családi összejövetelt?

Utolsó, azért ennyire ne legyél mérges. :)

Persze, szocializálódtam már, de az utóbbi években egyszerűen kivagyok az ilyesmitől. Munkahelyemen is mikor házi vásárt rendeztek a szőr felállt a hátamon.

Az szokott a fejemben lenni, hogy biztosan ők is halálra unják magukat és semmi kedvük nincs hozzánk.

Na mindegy.

Azért köszönöm a válaszokat.

:D De az meg hogy néz ki, hogy a telefonomat babrálnám? Fiatalabbaknál még elmegy.

A baj egyébként az, hogy lelkiismeret furdalást okoz, ha nem megyek el valahova és hazudni kell, hogy épp dolgozom, vagy kitalálni valamit, hogy miért nem megyek. Ah.

Anyumnak abban igaza van, hogy így elzárom magam a külvilágtól, de ha egyszer ez kialakult bennem, nehéz rajta változtatni.

Gyerekként még alig vártam, hogy menjünk keresztanyumékhoz, ma meg már semmi kedvem hozzájuk sem. Valahogy úgy érzem nem lehetek önmagam, mert elítélnek vagy ilyesmi.