Csak mert rokonok vagyunk, tisztelnem kell valakit? A tiszteletet először nem ki kéne érdemelni?

6-os:

pontosan így vélekedek én is. Na de miből feltételed (vagy bárki, aki lepontozott engem), mintha nem így vélekednék?

Nem értelmeztétek jól a kérdést. A kérdés arról szól: CSAK MERT rokonok vagyunk, jár-e a tisztelet? Nos, erre írtam, hogy NEM MINDEN ESETBEN, hiszen léteznek pszichopaták is, sokuknak szintén van gyermeke.

Alapvető tisztelet mindenkinek jár, de ha ezzel visszaélnek, akkor igen hamar elszabadulhatnak az indulatok.

Én azt utálom, ha valaki azzal jön, hogy azért tiszteljem, mert idősebb nálam, közben meg az illető lekezel stb. Ilyenkor úgy vagyok vele, hogy a kor nem érdem, hanem állapot.

De ez az én véleményem ez ugye főként a körülményektől függ.

Kor miatti tisztelet? Tisztelet, mert nőből van? Tisztelet a beosztása miatt? Tisztelet a nehéz sorsa, tapasztalata miatt? Tisztelet a betegsége miatt?

Nos, minden tiszteletet ki kell érdemelni. Igaza van, aki azt mondja, hogy alapból jár a tisztelet, mert ember az illető, de ha ellenem cselekszik, ugyan miért tiszteljem? Még ha nem is szándékosan cselekszik ellenem, de kérésem ellenére sem hagyja abba pl. a piszkálódást, fúrkálást, akkor ne csodálkozzon, ha eljátszotta a tiszteletemet.

Sőt: akkor még emberszámba sem veszem, nemhogy még tiszteljem is.

Nem vagyok hajlandó pusztán azért tisztelni egy anyóst/apóst, mert a párom szülei. Ha úgy viselkednek velem, ahogy egy rokonhoz illik, akkor természetesen. És akkor természetesen viszonzom is. Ugyanígy egy főnökkel, aki kiköveteli magának a hisztériázásával a tiszteletet. Éppen az ellenkezőjét fogja elérni vele: a beosztottai még a neve hallatán is köpnek egyet. (Persze a nyalizók továbbra is "tisztelik" ám, de nagyon...)

Mindenki próbáljon úgy viselkedni, hogy kiérdemelje a tiszteletet, és csak annyit adjon vissza, amennyit ő is kap. Ez így fair.