Hogyan tudnak egyes emberek már a megjelenésükkel, fellépésükkel is tiszteletet követelni maguknak?

:) Ez abszolúte a kisugárzáson múlik. Én is ilyen vagyok, bár sem öreg nem vagyok még, sem fiatal már annyira (35 vagyok, és nő vagyok). Vezető beosztásban dolgozom (most Gyesen már, gyerek mindjárt 3 éves), de tényleg rám is úgy figyelt mindenki, meg éreztem a tiszteletet, kikérték a véleményemet mindig mindenben a kollégák.

Talán az a titka, hogy nyugodt vagyok, (ja, meg hát a 180 cm-es magasságom is valamelyest olyan "tekintélyt parancsoló":), meg meghallgatok mindenkit, és mindenki véleménye érdekel, és figyelembe is veszem azokat a döntéseknél.

Elég sok minden kell hozzá, de elsősorban ami a legfontosabb szerintem az, hogy alapvetően is erős és határozott, kemény egyéniség kell hozzá. Aki szelídebb, visszahúzódóbb típus, annak feltétlenül lesz a "belépője" valaha is tekintélyt követelő.

A megjelenés szintén fontos, mert nem mindegy sem a termet, sem az arckifejezés (aki állandóan szende tekintettel mosolyog, arra nem fognak erősként tekinteni)

Harmadrést: a hallgatóság, mármint ahová az ember belép, vagy ahol épp tiszteletet váltana ki. Ha csupa erős jellem gyűlik össze, akkor lehet valaki akármilyen erős egyéniség, egy lesz a tömegben.

Tapasztalat....nálunk a cégnél (én is vezető beosztásban volnék, de jelenleg szintén gyesen :)) illetve gyeden vagyok) sok olyan vezető volt aki ha belépett megfagyott a levegő. Volt akinél azért mert mindenki félt tőle mint az állat, állandóan mogorva arca volt, pedig nem evett embereket..csak egyszerűen ilyen volt a megjelenése.

A másik mindig megtartotta a távolságot ezért senkivel nem bratyizott, szóval ha megjelent, csend lett mert magára vonta a figyelmet.

Na de, amikor meeting volt az összes vezetőnek, hát ott aztán akármelyik lépett be, vagy akart felszólalni, semmi "megfagyást" nem lehetett érezni, mert a közegben mindegyik tekintélyes, erős megjelenésű emberke csak egy volt a sok közül.

Apám is ilyen, de tény, hogy a kisugárzáson, élettapasztalaton, vezetőként lehúzott 30 éven túl az ősz szakáll is segít neki.

Nekem ő volt egyfajta példakép, cél, amit szeretnék megvalósítani. Sok évnyi megfigyeléssel, beszélgetéssel sikerült sok dolgot a saját személyiségembe integrálnom

Pedig a megjelenésem hátrányos: kislányos arc (28 vagyok, de néhány napja nem tudtam cigit venni, mert nem volt nálam igazolvány...), 155 cm-es maga...mélység, vékony testalkat.

De ha kihúzom magam, felemelem a fejem és magabiztos a tekintetem, velem is másképp viselkednek.

Erre a munkám kényszerített rá, mert eleinte leereszkedő, "jópofizós" stílusban közelítettek az ügyfelek. Megelégeltem, felvettem egy keményebb stílust. Azóta érezhetően változott a hangnem. Sőt, egy pofátlanabb, apám korabeli férfi ügyfelet is sikerült kifejezetten csendes hangnemben helyre tennem. Nagyjából így nézett ki a beszélgetés (én ültem az asztal mögött és kerestem neki valamit a rendszerben, ő velem szemben):

- Cicuska, nézd már meg nekem a ....-t!

Rezignált arccal felé fordultam, kedvesen, de hűvösen:

- Mást is nézzek meg, mókuskám?

- Mókuskám??? Hogy képzeled? És tegeződve...?? Hát...ez...felháborító...!

- Pardon, elnézést kérek. Valószínűleg a cicuska megszólítást értettem közeli, baráti gesztusnak. Tévedtem volna?

Némi zavart fejtekergetés után:

- Ne haragudjon, kisasszony... Ha nem haragszik, megtenné, hogy szíveskedik megnézni nekem a....-t...?

- Természetesen, máris nézem, uram.

Magamban szakadtam a röhögéstől, de muszáj volt továbbra is komoly arccal ülnöm. Mondanom se kell, az ügyfél utána olyan választékos udvariassággal beszélt velem, hogy ihaj.

Egy másik, magától kellően elszállt, rongyrázó ügyfél (tárgyalás előtt mindenáron kerülővel akart odavinni, hogy megmutassa a közelben parkoló Jaguárját, illetve kézfogásnál is majdnem térdre rogytam, úgy rászorított a kezemre), szájából elhangzott a tárgyalás közepén, hogy "akkor majd szólok a kollégáimnak, hogy a kis vöröst keressék" (ez lettem volna én).

- Köszönöm, ne fáradjon, részemről itt vége van a beszélgetésnek.Köszönöm a kávét. - majd összepakoltam és kisétáltam.

Másnap hívott fel és győzött bocsánatot kérni. (Belül nem voltam biztos benne, hogy nem buktam-e el egy üzletet így, de végül én jöttem ki jól belőle.)