Mással is van, hogy eszébe jut elhunyt családtagja csak úgy, a semmiből, és végtelen keserűség vesz rajta erőt?

Ez az élet... és persze a halál.

Igen, sajnos, főleg az ünnepek tájékán.

Én a kutyámat 2,5 éve altattam el, de sokszor eszembe jut...! Együtt nőttünk fel, olyan volt mintha a gyerekemet altattam volna el..! Igazából.....megnézek róla pár képet és máris szorul a torkom, minden bajom van...! Ez normális! Majd egyszer talán elmúlik és átmegy egy szép emlékbe! Talán...! Azt mondják az idő minden sebet begyógyít....csak....addig mi is meghalunk 100-szor...! Ne felejtsd el, ez a lényeg! A többit meg majd megtudjuk 20 év múlva.....feltéve ha addig nem minket fog valaki nézegetni egy képen. 27/F

23 éve halt meg az öcsém. Az ő halálával a mi életünk teljewen tönkre ment. Ha rá gondolok, a sok keserűség, fájdalom, életem szörnyű 16 éve lepereg előttem. (Anyám alkoholista lett, verés, éhezés, stb). A család fogalma megszünk létezni az öcsém halálával.

19 éve halt meg a keresztmamám, ő volt számomra az ANYA, mai napig eszembe jut, van hogy mindennap, főleg ha a gyerekeimre nézzek és sajnálom hogy ő nem lehet itt velünk. Még mindig elevenen él bennem az a nap amikor megtudtam hogy elhunyt. :(

40 éve halt meg apám. Ma este a gyertyákról eszembe jutott. 15 se voltam, amikor elment, sohasem láthatta a családomat, s hogy mivé lettem.