Lenéznek a rokonaim?

Senki sem áll szóba velem a rokonságból. Észrevettem, hogy amikor nagy családi találkozók vannak, akkor mindig csak azok beszélgetnek velem, akik nem a családból valók, akik valaki által beházasodtak, vagy csak vendégek. Mindig csak ők állnak szóba velem. Pedig mindenkihez odamegyek, de folyton leráznak. Az egyik unokatesóm például csak annyit képes odamakogni nekem, hogy "aham", "ühüm" és ennyi. A másik unokabátyámhoz meg oda se merek már menni, mert annyira goromba és semmi kedvem azért fejmosást kapni, mert hozzá merészeltem szólni (volt már rá példa). Aztán van egy unokanővérem, ő kedves, udvarias, de annyira látszik, hogy csak a megfelelési kényszere miatt áll szóba velem...nála már nagyon sokszor kezdeményeztem, felhívtam telefonon, meg csomószor odamentem, programokat beszéltünk meg, de sose lett semmi az egészből, mert még csak nem is jelentkezett. Úgyhogy belőle is elég volt. A többi unokatesómmal meg abszolút nulla a kapcsolatom, mert az egyik fele eltűnt, a másik pedig túl idős és ők meg ezért nem dumálnak velem, hisz van jobb társaságuk is. Az egész családban csak egy ember áll velem szóba, ő az egyetlen, aki kiáll mellettem. Amúgy állítólag azért vagyok lenézve, mert gyerekkoromban nagyon problémás, rossz gyerek voltam és anyámnak rámentek az idegei. De csak zárójelben megjegyzem, hogy de legalább elvégeztem az iskolát, egyetemre is járok, míg az egyik unokabátyám nálam anno százszor rosszabb gyerek volt, csak 8 általánosa van és még a mai napig gondjai vannak...de az nem baj. Az kit érdekel? Őt miért fogadják el és engem miért nem?