Rokonok közt is vannak olyanok, akik hagynák éhen halni az embert, úgy, hogy tudnának adni egy kis pénzt?

"Vagy esetleg túl sokszor fordul elő, hogy "az asztalon felejted" a pénzt?"

Ja, ja. Külön volt a mozijegy ára, külön meg a kaja ára...

Hogy lehet otthon hagyni a pénzt, amikor azért mész el, hogy azt költsd?

Bérlet, pénz, telefon, kulcs. Ezt mindig le kell csekkolni.

Én távol élek a barátaimtól, így ha találkozunk, akkor általában több napra. Nem fizetünk mindent külön egyáltalán. Én fizetem a szállást, a másik az útiköltséget, a harmadik állja a kaját, stb. Ha érezzük, hogy nem sikerült nagyjából egységesen elosztani (nem 1-200 forintokról beszélek), akkor önként szólal fel valamelyikünk, hogy számoljunk el és nincs ebből harag, meg sértődés, hiszen mindannyian pénzből élünk, ez van.

Ha valamelyik barátom így otthonhagyná a pénztárcáját és nálam van elég pénz, kapásból rávágnám, hogy majd én meghívom, mert tudom, hogy ő olyan beállítottságú, hogy legközelebb meg majd ő fizet nekem valamit és kész.

Hál' istennek mi a rokonsággal is így vagyunk.

Ha ilyen barátaim lennének én mélyen elgondolkoznék azon, hogy biztos barátok-e ők.

A nagynéném ilyen. Nemrég vett 60 millióért egy házat, de amikor tényleg csak 20-30 E ft-ra lett volna szükségünk, ő nem segített, mert "ő is szegény".

Hát igen, aki télen 2x jár síelni, nyáron 3x megy nyaralni, és a vállalkozása miatt minimum 800 E ft fölött keres, az tényleg szegény.

Papám adott pénzt, mikor egyik napról a másikra munkanélküli lett anyum, apum meg eltörte a lábát, és soha nem kérte vissza.