Volt férjem mellett, a férjemmel szemben?
Az életbe ennyire tanácstalan még nem voltam. A szívem azt diktálja, nevezzük empátiának, hogy ezúttal a gyermekeim /előző házasságomból születtek/ érdekében a férjemmel szembe menjek.
Volt férjem nagyon sok rosszat tett ellenünk, amiben csak tudott ártott nekünk, vagy ártani akart nekünk. /2 közös gyermekünk van./ Nem szeretem őt, sőt sok esetben a viselkedése kapcsán azzal sem voltam tisztában, hogy hogy voltam képes valaha is élni vele ennyi éven át. /A tisztán látás érdekében leírom, hogy férjemmel a válásom után 2 évvel ismerkedtem meg./
Azonban most nagyon beteg. Ki tudja, lesz-e még egy karácsony amit a gyerekek együtt tölthetnek vele.
A férjem kivonta magát a láthatások szervezéséből, mert hát apuka nem volt hajlandó az elmúlt 3 évben egyszer sem eljönni a fiaiért. Mi vittük őket, ha a gyerekek igényelték. Megértem a férjemet, nyilván okkal van volt férjemről olyan véleménnyel amilyennel. Azonban ezt a helyzetet nem gondolom egy hétköznapi esetnek.
Nem tudnék a gyerekeim szemébe nézni, ha nem tenném lehetővé, hogy az apjukkal töltsék a karácsonyt, lehet hogy utoljára. Ez a döntésem viszont a házasságomba okozna talán visszafordíthatatlan folyamatokat.
Mi a jó fenét tegyek akkor, ha a férjembe egy csepp empátia sem szorult. Nem érti, hogy ez az eset más. Vagy igaza van, és tényleg nem más, csak én vagyok túlérzékeny? Mi a fenét csináljak? Remélem Ti külső szemlélőként reálisabban tudjátok megítélni ezt a helyzetet mint én, és tudtok segíteni.
válasza:
válasza:Lehet rosszul érzem, de!
-Te szeretnéd ha a gyerekek együtt lennének az apjukkal, talán utoljára,
De, rajtad kívül ezt igazából senki nem szorgalmazza...
Kérj határozott választ, elsősorban a gyerekektől, hogy mit szeretnének, ha el szeretnének menni, tégy meg mindent, hogy együtt lehessenek. Ha nem akarnak menni, akkor ne menjenek, de később ne vessenek semmit a szemedre.
Most az egyszer engedje meg a férjed, hogy döntsenek a gyerekek!
Ne értsétek félre. A gyerekek nagyon szeretnének menni, és igen el tudják ezt dönteni. A baj a távolsággal van, ami kb 250 km. Tehát nem az az elmennek és ha kibeszélték magukat hazajönnek gyorsan távolság.
Ezért igényel szervezést, és ezért vállaltuk többször, hogy hozzuk visszük a gyerekeket. Az apjuk is örül nekik, csak sértődöttségből a költözés után sose jött értük.
válasza: válasza: válasza:nálunk ugyan ez volt a helyzet, apám a millióival szart rám, és sose jött el hozzám, mindig anyámék vittek oda, mert úgy gondolták nekem úgy jó, meg így helyes
a nevelőapámnak sose volt szimpi, amiket művelt, de soha nem szólt egy rossz szót sem
hát most már 21 éves fejjel azt mondom, hogy nem így kellett volna tenni... el kellett volna küldeni a pics@ba, mert nem érdemelte meg, hogy anyámék egy kicsit is megértőek legyenek vele
szerintem te se tegyél a kedvére, ha a gyerekek annyira akarnak menni, akkor majd elmennek, megoldják, de ne erőltesd
válasza: válasza:Nem liheged túl, csak félted a gyereket.
Nem az számít hány évesek, hanem hogy elég talpraesettek és megbízhatóak-e, hogy egyedül menjenek.
Ha ők menni akarnak, akkor segítsd őket, hogy elmehessenek, főleg akkor, ha többé már nem lesz rá lehetőségük.
Ne téged okoljanak, hogy az utolsó karácsonyt sem tölthették az apjukkal. Ne a volt férjedért tedd meg, hanem a 2 gyerekért!
Köszönöm szépen a válaszokat, hasznosak voltak a tapasztalataitok, és a megítélésetek. Sokat segítettetek.
A fiúk mennek egyedül, nagyon szeretik az apjukat annak ellenére, hogy magasról tesz rájuk. A férjemet meg támogatni fogom, hiszen nagyon szeretem, és úgy tűnik már számomra is, hogy igaza van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!