Volt férjem mellett, a férjemmel szemben?

Az életbe ennyire tanácstalan még nem voltam. A szívem azt diktálja, nevezzük empátiának, hogy ezúttal a gyermekeim /előző házasságomból születtek/ érdekében a férjemmel szembe menjek.

Volt férjem nagyon sok rosszat tett ellenünk, amiben csak tudott ártott nekünk, vagy ártani akart nekünk. /2 közös gyermekünk van./ Nem szeretem őt, sőt sok esetben a viselkedése kapcsán azzal sem voltam tisztában, hogy hogy voltam képes valaha is élni vele ennyi éven át. /A tisztán látás érdekében leírom, hogy férjemmel a válásom után 2 évvel ismerkedtem meg./

Azonban most nagyon beteg. Ki tudja, lesz-e még egy karácsony amit a gyerekek együtt tölthetnek vele.

A férjem kivonta magát a láthatások szervezéséből, mert hát apuka nem volt hajlandó az elmúlt 3 évben egyszer sem eljönni a fiaiért. Mi vittük őket, ha a gyerekek igényelték. Megértem a férjemet, nyilván okkal van volt férjemről olyan véleménnyel amilyennel. Azonban ezt a helyzetet nem gondolom egy hétköznapi esetnek.

Nem tudnék a gyerekeim szemébe nézni, ha nem tenném lehetővé, hogy az apjukkal töltsék a karácsonyt, lehet hogy utoljára. Ez a döntésem viszont a házasságomba okozna talán visszafordíthatatlan folyamatokat.

Mi a jó fenét tegyek akkor, ha a férjembe egy csepp empátia sem szorult. Nem érti, hogy ez az eset más. Vagy igaza van, és tényleg nem más, csak én vagyok túlérzékeny? Mi a fenét csináljak? Remélem Ti külső szemlélőként reálisabban tudjátok megítélni ezt a helyzetet mint én, és tudtok segíteni.