Jogos volt ez a "lecseszés" az unokaöcsém édesanyja részéről?
Szóval a sztori:
Sportlövő vagyok, és engedéllyel tartok éles maroklőfegyvert sportlövészeti célokra. Unokaöcsém 10 éves, és nagyon szereti a fegyvereket. Sokszor vannak itt, és mindig kérdezgeti hogy mi van abban a szekrényben -fegyverszekrényben-, meg a fegyverekről, ilyesmikről kérdezget. Hétvégén vendégség volt, rengetegen voltak nálunk, és pár férfitagnak megmutattam a fegyvert, természetesen kitárazva. Aztán odajött unokaöcsém, és megkérdezte hogy megfoghatja-e, én mondtam hogy persze, és felhúztam a kakast, mondom hogy egyszer "csattintsa" el. Ezt meglátta, vagy meghallotta az anyja, és leordította a fejem, hogy hogy merem odaadni neki. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy még tár sem volt benne, nem hogy lőszer. Ez jogos volt? Valahol úgy érzem, hogy igen, de abban az állapotában kb. annyira veszélyes az a fegyver, mint egy hasonló súlyú, teljesen ártalmatlan tárgy. Valamint pár év múlva az a terv, hogy sportlövész lesz a gyerkőc, szóval főleg nem értem a szitut.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is jogosnak érzem és szülőként én is kiakadtam volna. Ahogy leírtad, az ÉN ENGEDÉLYEM UTÁN megengedtem volna, hogy így megmutasd neki. De nem a gyereket kell megkérdezni ilyen esetben, hogy anyukád megengedte-e, mert úgysem mondja azt, hogy nem... a szülőt kell megkérdezni, és ha várni kell rá vagy beszélgetést félbeszakítani, akkor is.
A fegyver nem játék, te tudod, tudod is kezelni, de a gyerek nem. És tényleg simán előfordulhat, hogy egyszer valahogy kiveszi - vagy megpróbálja, hiszen te megengedted, hogy megfogja.. arra már nem gondolnak, hogy az egy olyan helyzet volt, kitáraztad, stb, csak azt, hogy meg lett engedve neki.
válasza:Bizony, hogy jogos! Nagyon örülj neki, hogy ennyivel megúsztad, húzd be füled-farkad és kérj bocsánatot a mamától, legközelebb pedig jobban figyelj oda.
"Anyád megengedte, nem haragszik meg érte?"
Nem a gyerekre hárítjuk a felelősséget! Az anyjától kell engedélyt kérni, mert ő a gondviselője, nem a gyerektől.
És igen, meg kell szakítani beszélgetéseket, nem kell szívbajoskodni. Pláne nem ilyen esetben, amikor fegyverrel szórakozol.
Ha voltál katona, biztosna hallottad a seregben: alapszabály, hogy "töltetlen fegyver nincs!" Ha pedig nem, akkor most vésd bele a fejedbe, jó mélyen.
Ismerek olyan embert, akinek ("csak") a szeme bánta azt, hogy a házigazda dicsekedett a fegyvergyűjteményével.
Nem hárítom én senkire a felelősséget. De én meg jóhiszeműen gondoltam hogy anyuka megengedte, ugyanis a gyerkőc felé figyelt, aztán ránk.
Lehet hogy sok mindennel "szórakozok", de éles fegyverrel nem. Hangsúlyozom hogy eleve úgy rakom be a szekrénybe, hogy üres, ugyanis töltött lőfegyver tárolása tilos, valamint a lőszert is külön részben kell tárolni, amit szintén kulccsal zárok, és külön kulcs nyitja, nem azonos a két zár. Ezt évente ellenőrzik szúrópróba-szerűen. De miután kivettem az üres tárat a töltetlen fegyverből, még elcsattintottam, babonából háromszor is elszoktam. Ebben az állapotában maximum agyonütni tudok vele valakit, egy szivacslövő veszélyesebb eszköz nála.
De azóta a gyermek több "teszten" is átment, -az anya előzetes engedélyével- többször is az asztalon, szekrényen hagytam a !!HATÁSTALANÍTOTT!! fegyvert, és rögtön jött szólni hogy nézzem meg és rakjam el, mert nem szabad. Kérdeztem hozzányúltál?
-Nem szabad, nem.
Szóval annyira nem vagyok felelőtlen mint gondoljátok. De azóta légfegyvert kapott a szülőktől, én tanítottam meg célozni, a biztonsági szabályokra, és a fegyver karbantartására.
És az aranyszabályra: Olyan nincs hogy töltetlen fegyver, amíg meg nem bizonyosodik róla.
Boldog nyuszit!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!