Egy három hónapos kutyának több tekintélye van a családban, mint nekem?

Én vagyok a családban a nagyobbik gyerek, bár már mindketten felnőttek vagyunk a húgommal, az iskola miatt még mindketten itthon élünk. Nemrég a pasija idehozott egy párhónapos kiskutyát, egy szobakutyát. Azóta csak vele van mindenki elfoglalva, ami annyira nem is érdekelne, ha nem lenne már lassan több tekitélye a házban, mint nekem vagy a páromnak (aki apám szerint már szintén családtag). Nos, ez a kutya állandóan összevizel és összekakil mindent, már nem tudok nyugodtan járni-kelni a házban ez miatt, megeszi a macskám ennivalóját, ami után a macskám nem hajlandó beleenni a táljába, ráadásul püfföli állandóan a macskám, aki fél tőle emiatt, ugat rá és zaklatja, emiatt ő sem tud nyugodtan élni a megszokott otthonában, ahogy én és a párom sem. Ha szólni merek, hogy állandóan minden tiszta kutyapisi, és elegem van, még én vagyok leosztva és tőlem akarnak rezsipénzt kérni, hogy fizessek a fürdések, tisztálkodás után, miközben a kutya abban a kádban fürdik, amiben mi is (önmagában a belefizetés nem lenne nagy ügy, ha nem ez lenne a szituáció, hogy a húgom kutyája ingyen fürdik, én meg nem...). A húgom szobájából olyan orbitálisan büdös szag jön ki (általában ott a kutya, bár anyám állandóan kihozza a házba), hogy nem lehet kinyitni az ajtót, ami engem még nem is érdekelne, de a ruháimat is folyton beviszi és sosem lehet tudni, a kutya épp mikor szabja majd szét az egyik drága ruhámat. És bármit megemlítek, csak én vagyok a gonosz dög, aki ezt a "cukimuki, ártatlan kis kutyulit" bántani merészeli (ha pl. rákiabálok, mikor a macskámat bántja). Nevelni nem lehet, a macskám 1 évesen százszor több dolgot ért, mint a kutya, és ez a gazdáiból kiindulva így is fog maradni. Elegem van abból, hogy anyám kutyapisit törölget a padlón, majd nekiáll petrezselymet aprítani, én meg lassan megszakadok a takarításban, mert én undorodom ezektől. Ráadásul a kutyát senki nem kérte, apám egyenesen kijelentette, hogy általa nem marad itt az a dög, mégis most már babusgatja. Az én macskámat meg terrorizálják folyamatosan. Ja, és ha benn is van a húgomék szobájában a kutya, folyton sír, nyüszít, 5 percre nem bír egyedül megmaradni. Elegem van már és undorító, hogy a kutya után kell kilincseket fogdoznom vagy ennem. Erre csak a költözés lehet a megoldás? Tényleg én vagyok a gonosz és az abnormális, amiért nem bírom azt a kutyát? Tényleg velem van a gond és távoznom kell innen, csak hogy nyugtom legyen, azért, mert a húgom pasija egy öntörvényű idióta, aki annak ellenére idehozta azt a kutyát, hogy tudta, nincs megengedve? És a szüleim miért csak a vállukat rángatják, hogy "mit csináljunk vele, dobjam ki az utcára?". De kérdem én, engem ki lehet dobne az utcára, a kutyát nem?