Ti a rokonoknak kamatra adnátok kölcsön pénzt vagy kamat nélkül?

Kamat nélkül, de ha nagyobb összegről lenne szó akkor mindenképpen írnánk róla papírt! Ha pár ezer forintos kölcsön, pl. befizetni a gyereknek az étkezést az iskolába, de fizetés csak 1 hét múlva lesz, akkor simán adnék, papír és minden nélkül.

DE! Nem minden rokonomnak adnék, mert sajnos van 1-2 akik hajlamosak "elfelejteni", hogy kértek kölcsönt, és a kis pénz is pénz..

Sok mindentől függ.

Időről: 1 év alatt nem kérnék kamatot, de ha 3-4 év alatt akarja visszafizetni, akkor igen. Nyilván az én családom így van berendezkedve, tehát senkinek nem lenne fura. Csak az infláció mértékét kötném ki. Úgy gondolom, hogy azzal segítek hogy a pénzt odaadom, de ennek csak akkor van értelme, ha a vásárlóértéke azért megmarad.

Összegtől is függ. 300 ezer alatt nem kérnék, fölötte igen.

Papírt mindenképpen írnék. Saját apám is szerződést ír velem. Én ezt így szoktam meg, még ha sokaknak furcsa is.

Mekkora összegről van szó, és milyen közeli rokonról?

Szülőnek feltétel nélkül adnék kölcsön, vagy ha megtehetem, ajándékba.

Más rokonnak sosem adnék kölcsön (nincs testvérem). Jó 10 éve adtunk édesanyám unokatestvérének kölcsön 300 ezret. Azóta sem unokatestvér, sem pénz. Pedig addig jó, közeli rokonság volt vele. Keserű tanulópénz volt.

Én is csak az inflációt számolnám fel. Apám esetéből tanultam: Kölcsönadott nagynénémnek. Kivette a takarékból apu a pénzt (nem kis összeget), hogy nyithasson a piacon magának üzletet (25-30 évvel ez előtt) Apu, hogy kivette a lekötött pénzt, elesett a kamattól is. Megbeszélték, hogy egy év után visszafizeti neki a nagynéném. 2 év után ment apám elkérni a pénzt. Nagynéném leszámolta neki az eredeti összeget, apám meg kérte a két éves kamatot. Még nagynénémnek állt feljebb. Teljesen jogosan kérte a kamatot apu szerintem. Ott "hibázott" csupán, hogy nem hívta fel nagynéném figyelmét rá, hogy a kamatot is ki kell majd fizetnie.

Egyszer kaptunk kölcsön pénzt párom nagymamájától, amit ő szintén takarékból vett ki. Amíg nem tudtuk megadni neki vissza, addig minden évben csak a kamatot fizettük neki. Ez 100%-ig jogos.

Ha nem is bankból veszed ki a pénzt, s nem lenne rá kamatod, ha közben infláció van, a kölcsönkérőnek kutya kötelessége a hiányt pótolni, jól is néznénk ki, ha az szenvedne kárt, akié eredetileg a pénz.

Én rokonnak adtam kölcsön egyszer 2 milliót, majd 500 ezret. Nem írtunk papírt, mert ugye bízunk egymásban.

Soha nem kaptam vissza.

Amikor úgy 3 év múltán kedvesen rákérdeztem, hogy ugyan, mikor látom viszont a pénzemet, le kéne ülnünk, hogy megbeszéljük, akár részletre is hajlandó vagyok elfogadni, akkor elkezdtek a zsebemben turkálni, hogy van nekem elég, miért fáj nekem éppen az a 2,5 millió

.

Nos, elküldtem őket a jó büdös francba, és kiírtam a rokoni körből őket. Azóta nekem ők levegő.

Nem azért a 2,5 millióért, hanem a mentalitásért, a pofátlanságért, az elintézési módért.

Sehogyan sem.

Nemcsak rokonnak, senkinek sem. Rokonnal már egysezr nagyon megégettem magam, idegennek pedig kölcsönözzön a bank vagy az uzsorás.