Rég elfeledett unokatesó. Ti mit tennétek a helyemben?

Ma történt egy érdekes dolog. Bejelölt egy ismeretlen nő Facebook-on. Aztán a nap folyamán rám is írt. Megkérdeztem tesómtól, hogy ki ez, erre mondta, hogy az unokatesóm, és hogy jobban teszem, ha nem válaszolok.

Régen, még kiskoromban találkoztam vele. A családnak egy olyan ágába tartozik, akikkel nem tartjuk a kapcsolatot, nem véletlenül. Elzüllöttek, ki tudja milyen ügyeik vannak, lopnak, és ezen fellül nem teljesen épelméjűek. Facebookon is a szokásos idétlen név, valami amerikai város bejelölve lakcímnek. Egy két gyerekes anyától már csak nem ezt várná el az ember.

Nos végülis én válaszoltam az üzenetre, elkezdtem vele társalogni. Elvégre átérzem a helyzetét. Itt van egy unokatestvére, akit bő 17 éve nem látott. Normális dolognak tartom, hogy meg akar ismerni, Egy kicsit én is kíváncsi lennék arra, hogy ő milyen ember, de amint már írtam ez a legkevésbé sem jó ötlet.

Megkérdezte a szokásos dolgokat. Hogy vagyok, mi van velem, hogy megy a suli. Aztán jött az a rész, hogy felajánlotta a segítségét mindenben. Ez szép és jó, így leírva nem is tűnik problémának. Viszont az írási stílusábol látszott, hogy valami nincs rendben. Elhiszem hogy örül, de azt betegesnek tartom, hogy minden mondat lezárása öcsi vagy unokaöcsi. Ezt kommentelte is a képemhez:"Unokaöcsi <3 :)". Elköszöntem tőle, úgy köszönt el, hogy majd ír holnap is. Számomra ettől a ponttól kezd átmenni az egész ismerkedésből őrületbe/zaklatásba. A történet vége úgy is az lenne, hogy had látogasson meg, vagy mi lenne ha találkoznák, vagy valami hasonló, esetleg egyszerűen csak hívatlanul beállít, és azután nem lehet levakarni a családról.

Nem tudom mi tévő legyek. Letiltani nem akarom (bár lehet ez a legjobb megoldás), ahogy el sem akarom küldeni a francba. Nem tudom mi tévő legyek egy ilyen helyzetben.