Most én vagyok itt a hibás vagy kicsoda?
Van egy unokatestvérem 8 éves, fiú. De borzalmas természete van, az 5 éves öcsémet ellenem uszítja, ahol tud belém köt. Ha meg merek szólni az anyjának (nagynénimnek), azt mondja hogy én egy sz...keverő hazug vagyok. Ma is fent voltunk náluk a mamámmal valamelyik nap, a unokatesóm meg az ágyról nézett és morgott rám. Közben az anyja meg kiabált, azt sem tudom min, és a mamám kérdezte nem vagyok-e éhes erre, a nagynénim meg elkezdi hogy "evett otthon, akkor?" Mindenben én vagyok a hibás, a mamám meg még nekik falaz, mert én mennyire piszkálódós, kötekedős vagyok, és nekem ez nagyon rosszul esik, sírtam is már miatta. A múltkori veszekedés onnan indult hogy átjöttek hozzánk, és az unokatesóm kiborította a játékokat, szétpakolt, szétbombázta a házat, én meg odamentem szépen megkértem hogyha már nem játszik pakoljon el maga után, erre megsértődik ezen, és elkezd nekem pattogni, hogy én mit képzelek magamról, meg lehü....lyéz, a kisöcsémet majdnem megverte, elkezdte kergetni majdnem elkapta, de odaálltam hogy most állítsa le magát. Nem értem miért ilyen. És aztán összegyűlt az egész család, mamám, nagynénim, unokatesóm, öcsém, én, anya. És mondta anya a nagynénimnek hogy az a gyereke elég rosszul viselkedik, hazudozik stb. és akkor a nagynénim meg rám kente az egészet, hogy mindig én kezdem, és kötök a Petibe (így hívják az unokatesómat), és hogy milyen vagyok. Aztán elmentek. Ott volt a Peti is és mondta neki anya hogy miért ilyen a Peti nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét, és nézett a földre. Még aznap este felhívta nagynénim anyukámat telefonon, hogy a Peti otthon elmesélte otthon náluk, a veszekedést, teljesen átszínezve, átköltve, amiben persze megint én voltam a hibás.
Aztán valamelyik nap, lent voltunk a játszón és nagynénim meg anya beszélgettek, és anya mondta a Szilvinek(így hívják a nagynénimet), hogy ő azért nagyon sokat segít nekik, és neki nem kéne így viselkednie, és mindig engem hibáztatni, szóljon rá a gyerekére is. Ezt mind szépen, nyugodtan mondta, de erre a Szilvi felállt és elkezdett kiabálni hogy k...anyád, r...hadék meg ilyeneket, a játszótér kellős közepén. És még a mamám őket védi, és mondta hogy az egészet mi kezdtük. Átment a Szilvihez meg Petihez, és mire visszajött hozzánk, addigra teljesen más volt. Össze-vissza hazudott neki a Szilvi hogy anya kezdte és ő kezdett el szitkozódni.
Észrevette a mama hogy valami bajom van és megkérdezte, én pedig elkezdtem sírni, és mondtam hogy az a bajom, hogy mindig én vagyok beállítva hibásnak, és hazudok, mindenről én tehetek, egyedül anya áll mellettem mert az 5 éves öcsémet is ellenem uszította a Peti. És kimentem sírva.
És akkor a Szilvi siránkozik hogy miért nem segít neki Isten soha, és az angyalok miért nem állnak mellette. Jó, én is elhiszem hogy létezik Isten meg az angyalok csak én nem hülyülök bele úgy mint ő. Gondolom azért nem segít neki Isten, mert a Szilvi állandóan hazudik, keveri a sz*rt, és az egyedülin dolog, amit Isten ki nem állhat, az a hazugság.Nem tudják nyíltan, becsületesen felvállalni magukat, nem vallják be mit csináltak, mindig másra fogják, mert szerintük ez így egyszerűbb, és ők megússzák. A mamámnak 2 gyereke van Szilvi meg anyukám. De ő mindig jobban szerette a Szilvit.
De én ezt már nem bírom, nem értem miért ilyenek, de borzalmas a viselkedésük. Ne haragudjatok ha valamit nem érthetően írtam, csak siettem ha kérdésetek van, vagy valamit nem értetek az nyugodtan kérdezzétek meg. De kérlek segítsetek.
11/L
jó igazad van. nem várom el hogy változtassátok meg az életem,de ezt enyhébben is lehetett volna közölni.
és azért szólok vissza mert nem hagyom szó nélkül ezt az egészet, egyébként csak megvédem a kisöcsémet.
11 évesen sajnos nem tudsz túl sok mindent tenni.
Próbáld megfogadni az előttem szólók tanácsát, salnos ennyi.
Közben próbáld meg legalább anyukádat teljesen magad mellé állítani. Sokat egyébként ő sem tehet.
Az a legszarabb az egészben, hogy életkorodból kifolyólag még nem nagyon húzhatod ki magad ezekből a családi összejövetelekből. A legtöbb amit tehetsz, hogy nem hagysz támadási felületet, azaz nem mész bele semmilyen veszekedésgyanús helyzetbe.
nagyon köszönöm a válaszokat, kedvesek vagytok, ez megnyugtatott.
anya teljes mértékben mellettem áll, és tudja milyen a mama, meg a tesója, a gyerekével együtt. nem akartam veszekedést de ezekkel nem lehet normálisan kommunikálni.
most azon is hogy lehet megsértődni hogy szépen megkérem a Petit hogy majd pakoljon el maga után ha már nem játszik. :O
mégegyszer köszönöm a válaszokat.
Úristen, te egy igazi kis tündér vagy! :)
Bár ilyen lenne az összes korodbeli...
Én is csak annyit tudok mondani, hogy határolódjatok el nagynénédéktől, amennyire csak lehet. Anyukádat nem értem, hogy miért nem tette még ezt eddig. Jó, persze, a családja, de mégis... Ha a gyerekeimet bántják (akár szóval is), akkor arra azért robbanok...
nagyon köszönöm. :) jól esik hogy így kiállnak mellettem.
és képzeljétek tegnap olyan dolog történt amit nem akartam elhinni. még azután hogy lek*vázták anyukámat, meg r*hadék és hasonló szövegeket nyomtak, még azután pár nappal odajönnek hozzánk pénzt kérni, szépen nyugodtan, mintha nem történt volna semmi. arra jó anyukám is hogy pénzt adjon nekik.
utolsó válaszoló, köszönöm, te is nagyon aranyos vagy. :) anyukám is mondta hogy ha elmegy mellette nyilván köszön neki majd, mert alapvető emberi dolog a köszönés, de mostantól a 3 lépés távolságot megtartja, és sajnálja hogy ilyen viszonya van a testvérével.
amikor anyukám kb. 5-6 éves volt akkor a Szilvi 10 vagy 11, és anyukám még marokkal fogta a kanalat, evésnél és nem rendesen (még pici volt) akkoris a Szilvi rácsapott a kezére egy elég nagyot. szóval anyukámnak sosem volt a nővérével jó testvéri viszonya, mert régen is mindig bántotta anyukámat, meg csúfolta. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!