Én nem akarom itt látni. Egy semmire kellő. Beengednétek?

A férjem unoka testvéréről van szó. Egy semmirekellő hajléktalan. 10 évvel ezelőtt még volt rendes felesége, 2 gyerek, kosrakat font, az szép kis pénzt hozott nekik, de aztán kicsúszott a lába alól a talaj, inni kezdett, a felesége lelépett a 2 gyerekkel( nem csoda!), és azóta hajléktalanként tengeti életét.

Amikor a a felesége elment, ő meg földönfutó lett, ennek 10 éve, akkor is könyörgött, hogy hagy lakjon nálunk egy kicsit, amíg nem szedi össze magát, akkor belementem.3 napnak sem kellet eltelnie, követelte rendesen reggel a kávét, a cigit, semmit nem csinált, csak döglött, délután meg elment csavarogni, majd éjszaka óbégatott, hogy engedjük már be. Akkor kiakadtam, a gyerekünk is még kicsi volt, elzavartuk.

Mostanában megint megjelent, ugyan úgy nincsen semmije, hajléktalan, koszos, de hazudik, hogy ilyen, meg olyan tanfolyamokra jár, meg stb. Ma is indultunk fürödni, állok ki a kocsival, erre jön, hogy ha istent ismerek, adjak már neki egy 500.-ast mert éhen hal. Hát adtam, csak lépőjen már le, erre mondja a férjem, hogy valamelyik nap itt volt, és kérdezte a férjemet, hogy nem-e lakhatna itt egy-két hónapot, mert nincsen hová mennie.Mondtam a férjemnek, én itt látni nem akarom, életerős 47 éves férfi, keressen munkát, albérlete. A házamba be nem engedem, ha rokona ha nem. Nem szólt a párom semmit, de láttam hogy bántja a dolog. Na ne már....