Miért nem értik meg, hogy nekünk is van szükségünk egy kis csendre, pihenőre, ránk miért nincs soha tekintettel?

A helyzet a következő. Sok kérdést tettem már fel, mert vágytam egy kis megértésre amikor épp úgy adódott a helyzet, most megint kicsit kibuktam épp ezért írok. A helyzet az, hogy a férjem nagymamájánál élünk. Ez azért alakult így mert amikor terhes voltam a férjemet meg kellett műteni és elhúzódott a felépülése így sajnos le kellett mondanunk az albérletről. Így a nagymamája felajánlotta, hogy hozzá költözhetünk. Mikor megszületett a kislányom, nem sokra rá talált is munkát amit bírt csinálni, de onnan 6 hónappal később elbocsátották. Én visszamentem dogozni amikor 10 hónapos volt a kicsi, hogy éljünk is valamiből. Ez egészen mostanáig így volt. Májusban a férjem is kapott munkahelyet, ezzel csak az a probléma, hogy először egy képzésen kell részt vennie és jutalékpótlót kap. Ezzel még mindig nem tudunk költözni. Van a családban egy hölgy, akit kb. az egész család rendszeres jelleggel kitárgyal mert folyton itthagyják a nagymamára a kislányukat, mondván sokat dolgoznak. Ez igaz is, de az anyukája csak 8-4-ig dolgozik, hétvégén az apukája otthon van. Mégis rendszeresen itt alszik, korábban volt, hogy egész hetet is itt hagyták. Volt, hogy betegen, anélkül, hogy orvoshoz elvitték volna. Hétvégente is itt van. Most mivel nyáron nincs ovi, nap mint nap itt van, szeretjük mert aranyos kislány, csak például már reggel 6-kor bömbölteti a tv-t, ugrál, hangosan beszél és nem tudunk pihenni. Én most olyan munkahelyet kaptam ahol 16 órát kell dolgoznom, hajnaltól késő estig és a szabadnapjaimon szeretnék kicsit pihenni mert nekem is jár. Na már most, anyósom (aki szintén folyton szidja a kislány anyukáját, mondván nem érti miért terheli le az anyósát ennyire, aki 70 éves hogy folyton itthagyja a gyerekét, még akkor is ha Ő otthon van) most kitalálta, hogy több napra ideküldi "nyaralni" az Ő lányát is, holott tisztában van vele, hogy ugye itt a mi lányunk, Ő két éves , itt a másik kislány és ideküldi a sajátját is. Tudom, hogy éppen annyi joga van itt lenni, mint nekünk, csak kicsit érdekes ez, hogy Ő is fennhangon mondja folyton, hogy hihetetlen amit a kislány anyukája csinál és erre most Ő is elküldi ide a lányát, amikor nekik nem gond a felügyelete és 1 utcányira laknak. Ha a két lány összekerül, abból dupla akkora ugrálás, kiabálás van, előre félek, hogyan oldjam meg a pihenést. Megmondom őszintén, hogy ezt a kislányt is szeretem, de tudom, hogy a lányom miatt vágyik ide nyaralni és annyira nem örülnék ha amikor én pihennék egész nap itt ülnének a mi szobánkban. (Mert mi egy szobában lakunk) És kicsit el vagyok keseredve, mert én annyit dolgozok hogy haladjunk valamerre és annyira szeretnék már elköltözni, nem azért mert annyira rossz csak magánéletre, nyugalomra vágyom, de amíg a férjem nem kap rendes fizetést nem tudunk menni... Kicsit ki vagyok bukva, mert senki nem ért meg, a kislány anyukáját meg mindig sajnálni kell, hogy Ő mennyit dolgozik, Neki pihenésre van szüksége... Én a lányomat ezidáig soha sem passzoltam le még egy hétvégére sem, de nekem senki sem mondja, hogy pihenjek nyugodtan... Bocsi ha hosszú voltam, csak olyan kilátástalannak érzem kicsit a jövőnket, szeretnék már menni, de csak az én fizumból nem élünk meg...