Jogosan sértődtem meg, túl kéne tennem már magam az eseten, vagy hozzam el a fiamat?

Ne haragudj, de te is hibáztál! Ott rögtön ki kellett volna ezt kérni saját magad és a kisfiad nevében! Mert az a gyereknek jó példa lett volna, és megakadályoztad volna, hogy esetleg meghallja és elkönyvelje magát hülyének! Beszélgess el a kicsivel erről, így utólag.

Talán a nagynénéd csak azt akarta ezzel mondani, hogy abban a témában olyan szinten vagy, mint a 4 éves fiad. Tehát ne vedd mindenképp sértésnek vagy degradálásnak, mindenesetre szögezd le a következő ilyen esetnél, hogy nem nyilatkozhat így rólatok! Ennyit tegyél, ne kerüld emiatt a vele való találkozást, mert ez a kicsinek ugyanúgy rosszul esne, hiszen szereti, azt írtad.

Szerintem ezt úgy értette,hogy a 4. éves gyerek szintjén válaszoltál. Ezzel a fiadat nem szidta, egy anyának csak több esze van mint a 4éves gyereknek.

Túlreagálod.

Ez elég sértő megjegyzés volt. Ha nem kért tőled bocsánatot, akkor még szép, hogy nem nézed el neki.

Ha épp nem létkérdés, hogy pont akkor a nagyinál legyen, akkor én nem vinném, pont azért, ne méregessen nekem, hogy milyen.

Durva volt, és nehogy azt hidd, hogy egy négyéves ezt elfelejti vagy nem jegyzi meg - kivált, ha tényleg okos gyerek! Jó mélyre eltemeti magában, aztán majd húsz év múlva agyalhat azon a pszichiátere, hogy miért utálja a nagynéni-kaliberű nőnemű szörnyeket.

Jogosan sértődtél meg, mert a lehülyézés eleve durva sértés, és az egész személysiéget érinti.

A nagynénid tessék szépen kiosztani, és amíg nem kér bocsánatot és nem változtat a magatartásán, addig ne állj vele szóba. A gyereket elengedheted, ha szereti a nagynénit, mert ez a kettőtök ügye, nem kell a gyereket büntetni azért, mert te - jogosan - haragszol a nagynénire.